A főnököm méltatlanul, sértően beszél velem. Mit tehetek?
egyik nap kioktatott, hogy ha ezt a feladatot nem tudom megcsinálni, álljak be fát gyalulni, minek ülök itt (2 nyelvet tolmácsolok/fordítok neki oda-vissza, diplomám van, ráadásul tapasztalt szakértő vagyok a szakmámban és ráadásul mert információkat tartott vissza, azért nem lehetett megcsinálni azt a feladatot-amit én kértem tőle-és ilyen válaszokat kaptam, hogy azzal én ne foglalkozzak! )
másik nap, egy ügyfelet kísért ki a tárgyalásról és kalap, kabát ment vele, én azt hittem el is megy a főnök, ezért jeleztem neki, hogy én még szeretnék vele beszélni.
pár perc múlva visszajött és úgy kezdte, hogy amíg ő beszél vkivel, addig "kussban" kell lenni (szószerint idézve). ráadásul a csop.vez előtt beszélt így velem én mondani akartam, hogy azt hittem....( ön is el fog menni) de közbevágott, hogy én ne higyjek, meg ne gondoljak semmit!
és mindig amikor ilyeneket kapok, csak igazságtalanul és csak azért mert ő egy bunkó, ráadásul nő létemre kapok ilyeneket! nem egy vagány csávó vagyok, nem a haverja, nem egy nyikhaj, hanem egy nő.
ja ilyennel is hozakodott elő már, hogy minek magyarázzon, úgy is nő vagyok...
és a legutolsó az volt, hogy én olyan izgága vagyok (mert ritkán jár be hozzánk és akkor kell majdnem mindent a nyakába zúdítanom, ahelyett hogy rendszeresen jönne) és kérdezte, hogy mit kellene nekem szedni?! én kérdeztem: nyugtatót?! erre bólintott, hogy látja, megválaszolta.
mit tehetnék? vérig vagyok alázva, egyre rosszabb a kedvem, tartok már a főnökömtől, hogy kell az ilyennel beszélni?
olyan nehezen lett így is munkahelyem, örülök, hogy van, felmondani nem akarok.
válasza:Én dettó ugyanígy vagyok.
Már azon voltam, hogy felkötöm magam, amikor feleszméltem, hogy nem magamat kell felkötnöm, hanem a főnököt megnevelnem.
Először csak "csendes megfigyelő" voltam. Ajtócsapkodás, üvöltözés, kirúgással fenyegetés, stb. Aztán amikor felderítettem, hogy mikor, mire hogy reagál, mi befolyásolja az éppen aktuális hülyeségét, akkor lendültem ellentámadásba. Bizony volt olyan, hogy közölte velem, ezt vagy azt nem írja alá, én meg halálos nyugalommal közöltem vele, hogy ha nem, hát nem, de én így fogom megcsinálni. Észrevettem, hogy a pénz a mindene. Az anyját is meg.... pár forintért. Azóta ha valamit el akarok érni nála, akkor mindig kisarkítom a dolog költségkímélő voltát. Vagy ha nem ért egyet azzal, amit megcsináltam, és ahogy megcsináltam, akkor is mindig a megtakarítási vonzatára térek ki. Láthatóan ez bejött, tetszik neki, hogy az ő "zsebét" tömöm a meghozott döntéseimmel. Azóta nyugodtabb az élet a munkahelyen, alig látom, rám bízza a dolgokat. Szóval rá kellett jönnöm, hogy buta felnőttekkel úgy kell bánni, mint egy buta gyerekkel. Arra a szintre kell lesüllyedni, és azon a szinten kezelni őket, de úgy, hogy ők ebből semmit ne vegyenek észre.
Ha üvöltözik velem, csak nézek rá bambán (persze rajta kívül mindenki hülye), aztán elintézem magamban annyival a dolgot, hogy nagy az udvar, elfér benne a hangja.
Idővel Te is rájössz, hogy senki, és semmi nem ér annyit, hogy az ember idegileg kikészítse magát. Ehhez rossz esetben át kell egyszer esni egy kemény depresszión. Csak ne így legyen!
válasza: válasza:Amit az Ő főnöke csinál, az nem parancsolgatás, hanem szemétkedés, bunkózás. Tehát nem tetszik, és joggal.
Ha egy embernek van egy csöppnyi önbecsülése, akkor igenis tiltakozik az ilyen hülyék ellen.
Én mindig úgy próbálom az ilyen marhákat túlélni, hogy eldöntöm magamban "szegény így született, nem tehet róla, hogy hülye, ez egy gyógyíthatatlan betegség". Így valahogy egy kicsit könnyebb átlépni a dolgokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!