Mi a következménye ennek a végzésnek? Mi a teendő ezután?

Az iratokat be tudja újra szerezni, ideje van, ha munkanélküli - a renörségi papir meg elég kell, hogy legyen arra, hogy iggazolni tuja, hogy hol van az igazolványa. Éppen ezért érthetetlen az is, hogy miért nem tud idöben ott lenni, ha kapott idöpontot. EGYSZER el lehet nézni, de ennyiszer nem.

Nem csodálom, hogy nem akarnak vele foglalkozni, ha neki ennyire nem fontos, akkor ez van.

Gondolom nem tegnap lopták el az iratait.HA így van akkor ideiglenes személyit már tudod volna intézni.Majd evvel az ideiglenes személyivel,és a rendőrségi papírral amivel tudja igazolni,hogy elloptak tőle minden iratot bemegy a munkaügyi központba reggel 8-ra amikor nyitnak..(ne 11.kor menjen be,mert akkor jogos ha nem foglalkoznak vele)

Ott elmondja hogy mi történt vele,és ha rendesek az ügyintézők akkor kap egy új kis könyvet amiben új dátumok lesznek hogy mikor jelenjen meg.De az is lehet,hogy mivel eleve meg sem jelent a kiírt napon,így elutasítják a kérelmét.

Tudod azt be kéne vallani a férjednek is,hogy a lustaság is nagy úr nála,mert ha nem is kap részletes felvilágosítást(bár ezt kétlem,mert elmondják,hogy mikor kell először megjelennie,és be is írják a kis könyvbe) Akkor is ott van előttetek az internet,és mindent elolvashattatok volna.

Ez után, előtt és mindig az lenne a fő teendő, hogy a férjed egy kicsit jobban törődjön a saját dolgaival. Ha nem kap felvilágosítást, kérdezzen, olvassa el az iratokat, nézze meg a kiírást. Felnőtt ember nem hivatkozhat folyton arra, hogy nem tudja, mikor kellett volna menni, biztos hogy nem egy helyen fel volt tüntetve.

Első lépésként besétál az okmányirodába (bármelyikbe, hivatalos ügyfélfogadási időben) és kér egy ideiglenes személyit. Ezzel besétál a munkaügyi hivatalba (esetleg érdemes előtte odatelefonálni, hogy mikor tudnak foglalkozni vele), elmeséli mi történt, és megpróbál valahogy megegyezni velük (bár nem biztos, hogy sikerül, jóval előbb kellett volna érdemben intézkedni, tájékozódni).

És ezek után egy életre megjegyzi, hogy nem a sült galambra kell várni, hanem utánajárni a dolgoknak, főleg ha az ember megélhetéséről van szó.

Kitartást! :)