Volt olyan korszak az életedben amikor annyira vastag voltál, hogy nem számított mennyit költesz?

háhá na itt az igazság. Feltettem nemrégiben egy kérdést, és sok sok negatívat kaptam.

A lényege az volt, hogy miért szórják az emberek a pénzt luxus kocsikra meg baromságokra. Mi is megtehetnénk, de nem, mert szüleim szerint sokkal fontosabb az, hogy ha beüt a rossz világ, ha tönkre megy a vállalkozás, utána is gond nélkül tudjunk élni, és nem sopánkodni, hogy nincs tartalékunk! Nekünk is vállalkozásunk van.

Persze nem nélkülözünk, és görcsölve gyűjtögetünk, de nyugodtak a szüleim, hogy lesz miből minket elindítani majd a nagybetűs életbe, ha kirepülünk és stb stb...

Én hasonló helyzetben vagok. Igaz, nem járok már diszkóba, de ha elmegyünk valahová, vagy csak simán vásárolunk, akkor nem kell folyton az árcédulát néznem. Egy étterembe is el tudunk menni anélkül, hogy az árakkal foglalkoznánk az étlapon.

Én és a férjem ezért megdolgoztunk, úgyhogy ennyi jár. Emellett természetesen van megtakarításunk, a gyerekeink még iskolába sem járnak, de már létrehoztunk egy alapot, amibe a későbbi tanulmányaikra teszünk félre pénzt.

Még sosem. De ha lesz is egyszer sok pénzem, nem szeretnék így megbolondulni. Oké, azt szívesen megtapasztalnám, hogy milyen úgy elmenni mondjuk kabátot venni, hogy nem számít, melyik az olcsó, melyik a drága, csak megveszem azt, amelyik a legjobban tetszik. De nem akarok úgy meghülyülni, hogy számolatlanul szórjam a pénzt.

Különben van két ismerősöm, akik ilyenek voltak (az egyikük talán most is), külföldön dolgoztak, vagy ha itthon, akkor is nagyobb vállalkozásokban voltak benne, szóval ha pénz jött be, akkor egyszerre mindig nagyon sok. Ha meg hazalátogattak, akkor is nem kevés pénzzel jöttek mindig. Na nekik volt az a szokásuk, hogy az egész haveri társaságot összehívták kocsmázni (az egész társaság úgy kb. 30 fő), aztán mindenkinek mindent ők fizettek, de még bíztatták is az embereket, hogy kérjenek amit akarnak, nem ritkán 60-70 ezer forint is elment így egyetlen este alatt. Olyan is volt, hogy egy ilyen kocsmázás után még kitalálták, hogy koncertre is kell menni, de mivel sokan nem akartak jönni a drága belépő miatt, azt is kifizették mindenkinek. De úgy amúgy is ment a pénzszórás mindenfelé. Igazából náluk szerintem arról volt szó, hogy a haverokra ment el rengeteg pénz, talán mert úgy érezték, ezzel lehet a barátságot biztosítani. Pedig ez nem igaz, a társaságból szerinte mindenki úgy volt vele, hogy akkor is barátkozott volna velük, ha nincs egy garasuk sem, mert két nagyon jófej, vicces, jószívű, vidám emberről van szó, csak szerintem megvoltak a maguk komplexusai.

Én nem, de az unokatesómék igen. Az apjuk festő, beindított egy vállalkozást, nagy multiknak is dolgoztak, nagyon jól keresett. Szórták a pénzt, viszont nem nagyon raktak félre. Aztán csinált a pasi egy nagy hülyeséget, felszámolta a vállalkozását és belekezdett egy másikba, azt hitte, hogy ott még sikeresebb lehet. Hát nem... Most azt sem tudják, miből fizessék ki a számláikat, volt már adótartozásuk is.

Viszont a zsugoriságot sem tartom jónak. Szerintem az a jó, ha valaki miután kifizette a számláit, meg a kötelező dolgokat, akkor a maradék pénz egy részét félreteszi, és a maradékból tart egy bizonyos szintet.

Nekünk már az utóbbi 10 évben nem kell megnézni, hogy mire költünk.Pedig a semmiről indultunk, és 17 voltam, a férjem 20.Gyerek is lett rögtön.Ma pedig már 30 ember dolgozik nekünk, de soha nem felejtettük el, hogy milyen szutyok albérletből indultunk.Ma már van 280nm-es házunk, kocsijaink, oda megyek nyaralni, ahol a katalógusban a legszebben süt a nap.

Viszont rengeteget jótékonykodunk, vannak segítőim a ház körül is, de nem azért, mert én nem tudnám elvégezni azt a munkát, csak ezek az emberek nem hagyták, hogy önzetlenül segítsünk, így egy bizonyos bérért van, aki a kertemet csinálja, van házvezetőnőm, takarítőnőm.Támogatok egy állatmenhelyt, egy hajléktalanszállót, egy alapítványt a beteg gyerekekért, stb.

Én 34 éves vagyok, a férjem 38.