Van e egyáltalán lehetősége egy családnak arra, hogy segitséget kapjon ahoz, hogy szorult helyzetéből kilábaljon? Van e lehetősége, hogy az életét újra kezdhesse és normális körülmények között éljen?
Az internetet böngészve sok családi problémával találkoztam és sok segítség kéréssel is. Szomorúnak tartom, hogy nagyon sok család éli minden napjait úgy hogy egyik napról a másikra él. Gondoltam egyiküket meglátógatom azért hogy az a sok kérdés ami megfordult a fejemben válaszra találjon. Persze nem mentem üres kézzel hozzájuk. Kellemes meglepetés ért. Albérletben laknak négyen. Az anyúka 3 gyermekével. Azért választottam őket mert ahány forúmon írt az anyuka mindenki kétkedéssel fogadta mondani valóját. Gondoltam útánna járok annak, hogy mi az igazság mind abból amit segélykérőként leírt. Nagyon kedvesen fogadtak. Jól nevelt gyermekek akik tudják mi a tisztelett a család értéke. A nagyobbik lány beteges, de kitünő tanuló és az édesanya támasza. Egyik gyerek sem okoz fájdalmat keserűséget az anyukájának. Nagyon összetartó család amiben nagy szerepet játszik az egymás iránti tisztelet és szeretet. Az édesanyának is vannak betegségei. Határozott egyéniség szívében nagyon sok szeretettel. Látszik hogy a gyermekei a mindene. Meghallgattam az életét és én azt mondtam minden tiszteletem az ővé mert még mindig van ereje a nehézségek közepette is talpon maradni és küzdeni. Szép házban laknak de hogy ide kerültek nem volt más választásuk. Hatalmas a rezsijük és nagyon kevés a bevételük. Láttam, a csekkeiket amiket nem tudnak befizetni és a bejövő jövedelmükről a bankszámla kivonatott. Nincs mit titkolnia. Tisztességes becsületes édesanya aki nem iszik és mindig mindent megtett azért hogy a gyermekei vele legyenek pedig voltak olyan élethelyzetben ami nem volt könnyű a számukra. Most is ilyen helyzetben vannak amiből egyedül nem tudnak kimászni, de sajnos segítségre sehonnan sem számithatnak. Semilyen szervezet nem veszi a fáradságot hogy segitsenek rajtuk. Láttam a sok elküldött levelet és olvastam az elútasitó válaszokat is. Valamikor nagyon jól nézett ki az anyuka de most egy összetört kinézetű ember ült elöttem aki próbál erösnek látszani,de lelkilek, idegileg tönkre van menve. Az édesapa már 5 éve nem látta a gyerekeit és már le is akart mondani a gyerekeiről. Gyerektartást sem fizet és nem is látogatja a gyerekeit és sem levelet nem küld se nem telefonál nekik. A gyerekek imádják az édesanyjukat és elmondásuk szerint büszkék rá hogy ilyen anyukájuk van aki sok mindent megtett értük és meg is tesz értük. Szeretnének elköltözni innen de elötte ki kell tisztázniúk a tartozásaikat. Az anyuka munkanélküli és a családipótlékból és a szociális segélyből élnek ami összesen 87500 Ft. Emelt családit kap azért mert egyedül álló és mert a nagyobbik lány beteg. Igy a családijuk 59000Ft és a segélye pedig 28500 Ft. Túl van két rossz házasságon és egy élettársi kapcsolaton. Már 7 éve él egyedül és esze ágában sincs párkapcsolatott létesíteni újra mert fél attól hogy megint egy rossz kapcsolatba kerül és ennek nem tenné ki a gyermekeit. Akár hová regisztrál mindig ugy tünteti fel hogy párkapcsolatban él mert kapott sok csunya ajánlatott. Sok álláskereső portálra is bevan regisztrálva hogy minnél hamarabb munkát találjon. Innen nem tud bejárni dolgozni ezért is szeretnének elköltözni innen.
A tartozásaik Összesen:
Villany: 131000 Ft. Vég elszámolás.
Víz: 9000 Ft. A többi kivan fizetve.
Gáz: 200000 Ft. Vég elszámolás
Internet,Tv : 16000Ft.
Bérleti díj : 180000Ft.
Ez összesen: 536000Ft.
A hónap elején megkapja a pénzét és sokszor nem fizeti ki a bérleti díjat hogy a számlákat tudja rendezni.
Enni valóra nem jut ahogy tisztálkodó szerekre sem. Enni ugy tudnak hogy mindig eladnak valamit. Most a butorait adja el sorba hogy enni tudjanak, persze fillérekért veszik meg mert itt csak szegények laknak. Itt nincs munka lehetőség. Szakmáját tekintve Gyermek és Ifjúsági Felügyelő, de dolgozott vendéglátónál is ugy is hogy mosógató ként is. Volt telemarketingens vezető is és ingatlan tanácsadó is. Éltek már anyaotthonban is, de oda bejutni nagyon nehéz. Szeretnének visszaköltözni Pestre mert ott lenne munkája és az életük helyre jönne. Mint emlitettem az elején nem mentem üres kézzel élelmiszert vittem nekik. Mikor át adtam az anyuka sírva fakadt és folyamatosan hálálkodott. A szívem szorúlt össze mikor azt mondta a gyerekeinek ma már tudtok enni. Szemében a hála könnyeivel. A házban rend és tisztaság. A lelkekben szeretett és mélységes ragaszkodás. Nagyon nehéz szívvel hagytam ott őket hoszsúra nyúlt látogatásom útán. Látogatásom útán bementem a családsegítőbe ahol nagyon kedvesen fogadtak és elárulták, hogy nagyon rossz helyzetben van a település sajnos. Nem kap senki semmilyen segélyt mert nincs pénz. A családról nagyon jó véleménnyel voltak. Tudják milyen nehéz helyzetben vannak és sok helyre segítettek elküldeni az anyuka önéletrajzát de sajnos ahonnan választ kapott az nagyon messze van és innen nem tud az anyagiak miatt bejárni. Ők is az elköltözést javasolták nekik a munka és az olcsóbb albérlet miatt. Az anyukáról nagyon jó véleménnyel vannak és nagyon sajnálják hogy nem tudnak rajtuk segíteni.
Haza felé menet azon gondolkoztam hogy tudnék rajtuk segíteni. Ugy döntöttem hogy leírom hogy igen vannak akik segítséget kérnek és a történetük igaz. Leírom azért hogy összefogást kezdeményezzek a segítségükre. Én a héten utalok át a számlájukra egy bizonyos összeget. Én nagyon megkedveltem őket és nagyon szeretnék segíteni rajtuk. Mert megérdemelnek az élettől egy esélyt a talpra állásra mielött széthullik ez a nagyon szeretettre méltó család azért mert sok szervezett a homokba dugja a fejét.
Ez nagyon szép gondolat, de mit gondolsz hányan
vannak hasonló helyzetben? Rajtuk ki segít? Az állam szerepe kellene, hogy döntő legyen ezekben az ügyekben. Nem is tudom, mikor lesz egyszer élhető ez az ország.
Nekem holnap reggel már nem lesz reggelim, munkát hiába keresek, senkinek nem kellek érettségivel, mert egyértelmű, hogy menni akarok egyetemre.
19/L
Nem kellett volna mindenáron felszámolni a tervgazdaságot meg az állami vállalatokat '89-ben, aztán akkor legalább mindenkinek lenne munkája. Oké, nem lenne hatékony, mert 10 ember végezné 3 munkáját, mint azelőtt, és annyi felé kellene osztani a lóvét is.
De gondolj bele: jelenleg is kifizeti ennek a pénznek a jó részét az állam (az adófizetők pénzéből), csak nem munkabér címén, hanem munkanélküli-, szociális segély vagy rokkantnyugdíj címén. Mert aki már nem tud mit csinálni, az eddig leszázalékoltatta magát.
Most persze ezeket a juttatásokat vissza akarja venni az állam, mert tényleg nonszensz, hogy naponta jönnek KI az egészségbiztosítótól hónuk alatt mankóval álrokkantak.
Csak akkor kérdem, mi lesz cserébe? Mert a gyárainkat már régen eladtuk külföldi multiknak, hogy ott kit foglalkoztatnak, abba az államnak beleszólása nincs (hacsak nem indirekt módon, hogy kedvezményeket biztosít azoknak a multiknak, akik csökkent munkaképességűeket vagy tartós munkanélkülieket felvesznek).
Akkor meg majd mennek az utcára koldulni rajostul, ugye.
Egészséges, életerős emberek, akik tök jól tudnának boldogulni mondjuk egy építkezésen, ha felvennék őket, ugye. Aztán ott legalább nem épülnének le még jobban, hanem emberek között lennének és munkamorált tanulnának.
De persze az államnak erre nincs pénze (pláne, hogy már minden vállalatot eladtunk külföldieknek, amit lehetett), a versenyszféra élén a HR luvnyákkal meg szarik rá, ők nem veszik fel, oldja meg az állam.
Aztán ugyanezek a HR luvnyák szoktak sírni, hogy már minden sarkon tetves, büdös, nyomorult koldusokba kell botlani, háááát, hogy lesz ebből Európa... :P
Nagyon szép, hogy segíteni akarsz, le a kalappal előtted.
Amúgy én ezért nem tudom megérteni, mikor valaki 2-3 gyereket "bevállal", mert sajnos egyik sem gondol arra, hogy mi lesz, ha egyedül marad a sok gyerekkel...
Eggyel még valahogy ellavavírozik az ember lánya (számtalan, egy gyermekét egyedül nevelő anyát ismerek szerény körülmények között), de 2-3-4 gyereket a mai világban... Szomorú, de ez van, idáig jutottunk. (És esküszöm, hogy testvérpárti vagyok, de én sem merek 2-at vállalni, pedig most még úgy-ahogy megy a szekér, de nem tudom mi lesz 10-15 év múlva velünk).
Ne haragudj, nem kötekedni akarok, de nekem nagyon úgy jön le, hogy Te vagy az az édesanya.Nagyon ki vannak élezve a részletek, nem tudom, hogy egy idegennek ki mond el ilyesmit ennyire részletesen.Ha így is van, nincs ezen mit szégyellni!Ha nem, akkor bocs.
Szívesen segítenék, de mi is elég csehül állunk, ez az igazság.Sok sikert...
A család fogalmába beletartozott a gyermek vállalása is.
Amikor valaki férjhez megy előre nem tudja hogy az elkövetkező évek útán egyedül marad. Sajnos ő igy járt, de becsülettel neveli gyermekeit. Sok nehézségen ment keresztül azóta is hogy a gyerekeit egyedül neveli ,de nem adta fel. Nincs élő rokona akihez fordulhatna. Mindig dolgozott és a fizikai munkától sem riadt vissza sohasem. Van négy sérve,lumbágó isiásza,rossz mindkét térde,rossz a balszeme aminek tompalátása van és nincs térlátása sem. Mind két szeme fény érzékeny. Viszont több könyvet is írt már, de kiadni pénz hiányában nem tudja. Verseket ís írt .Gyönyörüen rajzol. A gyermekei jó tanulóak. Jól viselkednek. Rendesen elvannak látva. A munkája leépítés miatt az egyik napról a másikra szünt meg. Amiről nem ő tehet. A mai világban senkinek sem bíztós a munkája sajnos. Igaz hogy az államnak kellene megoldania a mukahelyek teremtésével és támogatással azt a helyzetet ami jelenleg jellemzi ezt az országot. Én személyszerint nagyon dühős vagyok amiatt mert rengeteg ember megélhetése van veszélyben a munkahelyek elvesztése miatt. Tudom hogy az államnak kellene ezeket a helyzeteket orvosolni, de mikor semilyen szervezet nem csinál semmit sem és olvasom a segítségkéréseket és elmegyek egy ilyen családhoz és látom hogy az anya mindent megtett és a helyzetük kilátástalan akkor megszólal bennem egy hang mely arra ösztökél, hogy hanem is sokkal de valamivel járúljak hozzá ahoz, hogy enyhitsem a szenvedéseiket. Szegény anya már odáig jutott, hogy csak 100 Ft-ot kér bízva abban hogy az nem olyan nagy összeg és igy talán összejön az a pénz ami az adosságuk kifizetésére kell. Nem szeretné elveszíteni a gyerekeit. Sok helyre próbálok írni azért hogy támogatást szerezzek nekik. A szervezetek nem csinálnak semmit sem sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!