Spórolósok! Van itt olyan, akinek sikerül /sikerült spórolással vagy extrém spórolással, fukarsággal viszonylag nagyobb összeget félre tenni?

Pénzügyes vagyok😃. Előtte mást csináltam, ügyfélszolgálatos voltam egy nagy cégnél, na az viszont nem fizetett jól viszont nappali tagozaton tanultam szakmát így kaptam ösztöndíjat is meg + diákmunkáztam, és persze sokat sóherkedtem így belefért hogy kiruccanjak ide-oda, de leszögezem, a jó árakra vadászni kellett. Pl Finnországba találtam olcsó repülőjegyet és szállást.

Új zélandon még nem voltam hanem leszek😃 (ezért mondtam hogy "irány Újzéland")… azt valószínűleg másfél millió alatt nem úszom meg🤣.

Meg az albérlet se volt drága, viszont pudvás volt, mindig beázott, legalább a szervezetem hozzászokott a penészhez🤣.

A jelenlegi fizetésem se annyira magas, csak hozzá vagyok szokva, hogy mindig be kell osztani a pénzemet. Viszont úgy hogy nem vagyok diplomás, így se rossz. Jövőre levelezőn kamatoztatom a tudasomat és minél képzettebb leszek, annál jobb lesz. Nem tartom kizártnak, hogy 2 év múlva bruttó 1 millió lesz a fizum. Ha meg meg lesz a diplomám és sikerül találni egy mégjobb pozit akkor még feljebb kerülhetek😃.

Amúgy nem tagadom, sokszor úgy éreztem, hogy bedobom a kádba a pirítósütőt xd, mert amiket csináltam annyira eszelős volt és embertpróbáló. DE megérte, erősebb lettem, kiderült mennyire vagyok kreatív, és bátrabb is lettem. Ami a magánéletemet illeti, megkeményedtem, és az elszenvedett empátiadeficit miatt idegesítenek az emberek. Kimondottan irritál a gondtalanul fogyasztó embertípus. Kimondottan irritál, ha valaki inkább elkölti a pénzét nasikra, utazásokra, kacatokra, úgy hogy közben semmije se marad. Ez mondjuk nem jó DE nem tragikusan rossz. Nekem mindenesetre sikerült kitörnöm a sz@rbol, sikerült egzisztenciát teremtenem, és még sok dolog összejöhet ha tovább folytatom. A sikeremnek az lett az ára, hogy eggyé váltam azzal amit csinálok.

A szüleim ugyan segítettek a lakásban, szóval nem minden az én érdemem. De nekem pedig igenis bizonyítanom kellett, hogy méltó vagyok a támogatásukra. (Kérlek ne most gyere azzal, hogy mennyire nem egészséges a kapcsolatunk😅, tudom én is, de már unom a témát).

Voltak olyan mozi, étterem, napi kávé, napi szendvics és egyéb luxus költségeim, amiket alaposan visszavágtam. Leszoktam róla, hogy naponta rendszeresen megszokásból költsek ilyenekre, csak azért, mert épp arra jártam. Ezzel jelentős összegeket tudtam megspórolni a korábbi felesleges kiadásokból.

Nem mondok le azóta sem mindenről, csupán sokkal alaposabban mérlegelem, hogy tényleg szükségem van-e rá, valóban megéri költenem rá, vagy csupán megszokás és vágyakozás vezérel, nem valódi szükség.

Fontos megérteni, hogy a spórolás egy relatív dolog. Erőteljesen függ a bevételeid és kiadásaid mértékétől. Lefaragni csak azokból a költségekből tudsz, amikre eddig pazaroltál és csak abból a pénzből tudsz megspórolni, félretenni, ami bejön.

Nem tudsz spórolással többet lefaragni, mint amennyit elköltesz abból, amit megkeresel. Ha már eleve nagyon kiszámoltan, visszafogottan, spórolósan költesz és nincs a kiadásaidban felesleges költés, pazarlás, akkor nem tudsz ebből jelentős mértékben tovább lefaragni anélkül, hogy kár érjen a spórolással.

Leginkább a rendszeres, gyakran ismétlődő költségekkel lehet sokat lefaragni, mert ezek a kiadások hosszú távon összeadódnak és szorzódnak az időtávlattal. Amire éveken át költesz, az szorzódik az évek számával, ha havi kiadás, akkor szorzódik a hónapok számával is, ha napi kiadás, akkor a napok számával szorzódik.

Az nem spórolás, hogy nem költöd el Ferrarira azt a pénzt, amit meg se szerzel, így hiába "spórolsz" rajta, abból nem lesz több megtakarításod.

Éppen ezért lefaragni csak egy határig lehet. Próbálhatod ezt a határt egyre lejjebb és lejjebb tornászni azzal, hogy már egyáltalán nem eszel, nem fürdesz, nem veszel új ruhát, már be se foltozod, ha elszakad.

Viszont az abszolút minimális költési szint (elméletben nulla, gyakorlatilag azért valamivel felette) alá menni nem tudsz a spórolással. Ellenben annak nincs elméleti határa, hogy mennyi bevételed lehet. Csak a tudásodon, ügyességeden, lehetőségeid fejlesztésén múlik, hogy mi a maximális bevétel, amire képes vagy szert tenni. Minél többet keresel és abból minél kevesebbet költesz, akkor tudsz legtöbbet félretenni, megtakarítani.

Sokkal hatékonyabb költség optimalizálási módszer a bejövő pénzt növelni túlórával, jobban fizető munkával, a megtakarított pénz befektetésével.

Mellette pedig a spórolást érdemes optimális szinten tartani. Ha valamilyen módon megéri, megtérül, akkor költeni a jobb minőségre, nem mindenből a legolcsóbbat venni, nem mindenről lemondani - viszont gondosan ügyelve rá, hogy amire neked nincs valódi szükséged, nincs valódi haszna számodra, azt ne vedd meg csak megszokásból, divatból, meg mert reklámozzák.

"Viszont az abszolút minimális költési szint (elméletben nulla, gyakorlatilag azért valamivel felette) alá menni nem tudsz a spórolással. Ellenben annak nincs elméleti határa, hogy mennyi bevételed lehet. Csak a tudásodon, ügyességeden, lehetőségeid fejlesztésén múlik, hogy mi a maximális bevétel, amire képes vagy szert tenni. Minél többet keresel és abból minél kevesebbet költesz, akkor tudsz legtöbbet félretenni, megtakarítani."

Sajnos pontosan emiatt a spórolási tippek is a gazdagabbakat vagy minimum a középosztálybelieket hozza helyzeti előnybe.

A "keress több pénzt" résznél sajnos elvérzik a többség, mivel a világ egyik legnehezebb dolga többet keresni, hiszen itt 8 milliárd konkurenciád van és a 24 óra behatárol időben, ahogy az is, hogy milyen háttérrel indulsz (0-ról nem buli) és MINDEN AMI EZZEL JÁR kapcsolati háló HIÁNYA, soft skillek HIÁNYA, diploma, jogsi, nyelvtudás, stb. HIÁNYA és így tovább, illetve ezek megszerzéséért súlyos pénzeket (éves jövedelmed százalékában akár 100%-nál is magasabb összeg) áldozni. Illetve az aktuális mindennapi túlélés sem mindegy, hogy milyen szinten zajlik. Egy budai családi házban ébredsz, amit a jövőben majd még örökölni is fogsz többek között vagy valami ótvar országrész ótvar épületében, hogy a fejedre csöpög a beázás, fulladozol a penésztől, az alkoholista családtagjaid óbégatnak vagy albérletben, munkásszállón krahácsol meg horkol melletted a szintén félalkoholista melós ogre meg akar veled jópofizni és haverkodni, miközben te legszívesebben felrúgnád. Vagy persze fizethetsz több tízezerrel többet olyanért, ahol egyedül vagy egy lyukban, ahova aludni jársz haza és ennyivel lassabban gyűlik az az amúgy is kicsi pénzed, amit ilyen 220-230 nettókból félreteszel.

Párra esélyed sincs, mert ki akarna ilyen csóró emberrel összekötni az életét, eközben a jobb helyzetbe született kortársaid egyre több pénzt keresnek akár szerényebb iskolai végzettséggel pl. burkolóként, akár diplomával, összejönnek a párjukkal, összebútoroznak, ha gyereket is csinálnak vagy legalább beígérik, akkor az állam még meg is finanszírozza őket, de ha nem is ketten feleződnek a kiadások és duplázódnak a megtakarítások...

Szóval ezekről pofázni könnyű elméletben, de a gyakorlatban oka van annak, hogy valaki miért ott tart az életében, ahol... és sokszor a rossz helyre születés determinálja a tól-ig skálát, ha az ilyen lottó ötös jellegű szerencsés véletleneket nem számítjuk, sőt, nem akarunk belőle ÁLTALÁNOSSÁGOKAT levonni...

Ahogy az szintén nem jelent semmit a csórók életére vonatkoztatva, hogy más meg a családi hátterét cseszi el a droggal, zülléssel vagy egyébbel, mert ezek nem úgy működnek a való életben, hogy x kiesett a pozíciójából és y meg bejön helyette, mert rendkívül sokan állnak sorban a piramis alja-felé...

Lényegében amúgy igaz, amit írsz, hogy a spórolás csóróként eléggé céltalanságba torkollik, mert bármilyen jó hosszútávú hozammal is gombokat takarítasz meg egy teljes élet alatt, amit már 70-80 fölött nem igazán fogsz élvezni, ha meg is éled. Ellenben jobb háttérrel születve és azt kimaxolva alaposan ki tudja bővíteni a mozgásteredet és növelni a választási lehetőségeidet, legyen az akár Fat FIRE vagy bármilyen önmegvalósítás, család vagy hobbi vagy bármi...

#26 Ezek adottságok, amikkel nem lehet mit kezdeni. Pont olyan, mint az hogy ha az egyenlítő közelébe születtél, akkor ritkábban vagy soha nem lesz szükséged télikabátra, míg ha az északi sark környékére születtél, akkor konkrétan meghalsz vastag ruhák nélkül.

Lehet utálni a körülményeket, lehet panaszkodni miatta és még igazad is lesz benne, hogy ezek miatt vannak bizonyos dolgok az életedben. De sem az utálat, sem a panaszkodás nem változtat rajta, hogy a körülményeid olyanok, amilyenek.

Választhatsz, hogy teszel érte, hogy kihozd a lehető legjobbat a körülményekből, amennyire lehetséges elhárítsd őket és tovább tudj lépni - pl. hideg ellen tüzet raksz, megpróbálsz minél jobban felöltözni és esetleg melegebb helyre költözni. Vagy csupán szenvedsz a körülmények miatt és a változtatásra fordítható energiáidat elpazarolod arra, hogy csak panaszkodsz cselekvés helyett.

Igen, egy budai villában felnőve, jó iskolákba járva, jó módú családban jó lehetőségekkel körülvéve sokkal több lehetősége van valakinek sikereket elérni, mint hátrányosabb helyzetből indulva. Az is esélyes, hogy az elérhető végcélok nem azonosak.

Viszont aki tesz érte és keresi a lehetőségeket, az bármilyen helyzetből képes többet kihozni, mint az, aki meg sem próbálja.