Miért kell, hogy legyen mindenképpen legalább minimális infláció?

Mert ha egyre nő a pénz értéke (inflációval ugye csökken), akkor miért kockáztatnák az emberek azzal, hogy pl. befektetik.

Ha nő a pénz értéke, akkor az árak csökkennek, egyre olcsóbbak lesznek a termékek. Ha tudod, hogy a kinézett TV olcsóbb lesz, a megvenni tervezett lakás értéke csökkenni fog, akkor miért vennéd meg most?

Azaz az emberek kevesebbet költenének, kevesebbet fektetnének be, amitől kevesebb termékre lenne szükség, ami azzal jána, hogy kevesebbet kellene gyártani, ami pedig azzal, hogy kevesebb munkaerőre lenne szükség, azaz nőne a munkanélküliség. A munkanélküliek még kevesebbet költenének, amitől tovább csökkenne a termelés, stb, stb...

Röviden: nem tenne jót a gazdaságnak ha nem lenne infláció.

Ezért próbálnak a jegybankok egyensúlyozni a túl magas és túl alacsony infláció között. Legyen infláció, de ne túl magas.

A jelenlegi pénzügyi rendszerben az infláció egy szükséges dolog, csak a mértéke nem mindegy.

- Ha túl magas az infláció, akkor az emberek többet költenek, az árak emelkednek, a hitelek bedőlnek és válság jöhet.

- Ha túl alacsony az infláció, akkor lelassul a gazdaság, mert keveset költenek az emberek

- Ha negatív az infláció (defláció), akkor az emberek alig költenek, a gazdaság egy másfélre válságba kerül, mert a kereslet kimerül.

- Megfelelő inflációval (mint ami 2014 és 2020 között volt) pedig jól működik a gazdaság.

Egyféle módon lehetne elérni, hogy ne legyen infláció: ha mindenhol, mindenhonnan eltűnne a kamat fogalma, azaz ha nem lehetne pénzből pénzt csinálni.

Ahhoz, hogy megértsd, induljunk ki az infláció definíciójából: az árszínvonal tartós növekedése. Ennek van egy ellenkezője, ez pedig a defláció, az árszínvonal tartós csökkenése – vagyis amikor az árak egyre csökkennek, minden egyre olcsóbb lesz.

Ez elsőre jól hangzik, de gondold végig: ha tudod, hogy az a kenyér, ami ma 800 Ft-ba kerül, holnap csak 700-ba fog, akkor mit csinálsz? Nyilván vársz holnapig, (ha csak nem az éhhalál a másik opció) amikor már olcsóbban jutsz hozzá. A gond csak az, hogy egy deflációs környezetben mindenki csak „kivárna”, hogy a pénze minél értékesebb legyen, senki nem költené a pénzét, senki nem vásárolna, meghalna a gazdaság.

Viszont inflációs környezetben, amikor tudod, hogy ma 800 Ft a kenyér, de holnap már 900 lesz, akkor mész, és megveszed még ma, akár akkor is, ha mára még lenne kenyered tegnapról. Ezzel viszont mi történik? Te kifizeted a kenyeret, az áfával eleve gazdagítod az államot, a pénz a pékhez kerül, aki szintén már aznap el tudja költeni, és mivel minden más is drágulni fog máról holnapra, ezért ő is érdekelt abban, hogy minél hamarabb elköltse a pénzt. Tehát pörögni fog a gazdaság.

Nyilván ez csak egy szélsőséges példa, egyik napról a másikra azért nincsenek ekkora különbségek, ráadásul a magánemberek nem is feltétlenül ennyire tudatosak vagy előrelátók, viszont hasonló elven működnek a vállalatok is, és az már baromira nem mindegy, hogy mondjuk egy sok tízmilliárd forintból épülő gyárat most építesz meg, vagy másfél-két év múlva, amikor egy 2-3%-os árszínvonal növekedés is súlyos százmilliókban mérhető... akkor azért kétszer is meggondolod, hogy mikor kezdesz bele. És egy-egy ilyen projekt másik oldalán beszállító cégek tucatjai vannak, akik várják a megbízásokat, megrendeléseket, amik nélkül adott esetben az alkalmazottakat is nehezen tudják kifizetni.

Tehát röviden: azért kell egy kicsi infláció (jellemzően 2-4%), mert ha tudod, hogy holnap drágább valami, mint ma, akkor még ma megveszed, és ezzel pörgeted a gazdaságot.

5. nem a kamat okozza az inflációt, az eltűnésével se szűnne meg.

Az inflációt az árak emelkedése okozza, aminek nincs köze a kamatokhoz. Az árak emelkedhetnek pl. mert emelkedik az importált alapanyagok ára, vagy mert a cég beruház, fejleszt, embereket vesz fel ami pénzbe kerül, amit vissza akar kapni minél hamarabb vagy egyszerűen csak növelni akarja a profitját, és még sok más okból.