A (Y=1/1-c(C+I+G)-c/1-cT+c/1-cTr) multiplikátoregyenletből következik, hogy a kormányzati kiadások és jóléti transzferek megfelelő mértékű növelése révén a GDP tetszőlegesen magas szintje érhető el. A valóságban azonban nem ez a helyzet. Miért?

Mert a kormányzati kiadásoknak forrása is van: adó, ami a C és I komponenseket csökkenti hosszú távon.

Ha adó helyett átmenetileg az adósság növeléséből finanszírozza, akkor tőkét köt le a tőkepiacon, és ezzel az I komponens nem a vállalati szektorba irányul, drágítva annak finanszírozását és hátráltatva a beruházásokat. Az adósságszolgálat teljesítéséhez mindenképp adóemelés szükséges ami csökkenti a C és I komponenseket.

Igen, az, hogy minél magasabb az állami újraelosztás mértéke, annál inkább ellenérdekeltek a gazdaság szereplői a gazdasági tevékenységben.

Ha pedig mindenki leáll a termeléssel és egyéb értékteremtő tevékenységekkel, akkor az a GDP csökkenését eredményezi.

Tehát a GDP növelésének leghatékonyabb módja éppen az állam szerepének minimalizálása, értsd: ha a rohadt politikusok mind megdöglenek és nem szívják tovább az emberek és vállalkozások vérét.