Sikerkultúra azt még miért nem fejlesztette ki hogy átlag életszínvonalon hogyan legyél boldog?

Hmm, nem tudom, nem hallhatok ilyeneket.

De tessék, nekem ez vált be: Felnőtt egészséges emberként te választasz mindent az életedben. Azt, hogy mit tanulsz, milyen karriert választasz és azt is, hogy milyen emberekkel veszed magad körül, sőt azt is, hogy hogyan osztod be a szabadidőd.

Ha jó barátaid vannak, boldog párkapcsolatod, szereted a munkád/amit tanulsz, vannak hobbijaid, céljaid, akkor egy boldog életet tudsz leélni, átlagos/szerény bevétellel is. Márpedig a fentieket mind te válsztod.

Válaszold meg ezeket a kérdéseket:

Boldog vagy?

Mikor voltál utoljára boldog?

Mi akadályoz abban, hogy boldog legyél? És ezt hogyan küzdhetnéd le?

Mit teszel azért, hogy boldog legyél?

Szerintem ez annyira nem bonyolult, bár nem ugyanonnan indul mindenki. Én szerencsés vagyok ilyen szempontból és boldog vagyok.

1) Azok az emberek, akik rájönnek arra, hogy az elégedettség = boldogság, valamint az életszínvonal inflálása egy csapda, azok a legkevésbé nem szorulnak rá ilyen sarlatánok iránymutatására.

2) A “még” kultúra sokkal jobban megmozgatja a nem kimondottan intelligens, üres, kapzsi célközönséget, akik bevesznek és ami még fontosabb, megvesznek bármit.

"Olyanon miért fejlesztett vagy egyáltalán gondolkodott valaki hogy átlag életszínvonalon hogyan lehet boldognak lenni?"

Azért mert aki átlag életszínvonalon boldog az egyszerűen élvezi az életet és nem arra fogja pazarolni az idejét, hogy mindenféle selejt kurzussal hogy b*sszon át másokat. Az ilyen söpredékeknek mint Szabó Péter és az önmagukat hirdető embereknek a boldogság = pénz és "siker".

Egyébként nincs biztos recept arra, hogy ki mitől lesz boldog, valakinek elég 2 zsíros kenyér + 2 lila hagyma és már boldog, valakinek meg 15 ferrari áll a luxusvillája garázsában és továbbra is boldogtalan / depressziós.

Ne Szabó Pétert nézz!

A Mester elárulja a titkot!

[link]