Sok vállalkozó miért tárgyként kezeli a dolgozóit?

Ja, ez itt a tipikus egymásramutogatás. :D Az egyik oldalról az a baj, hogy a 30 éve kialakulni kezdő tulajdonosi réteg az gyakorlatilag még a vadkapitalizmus, az ostoba és durung vaddisznó elsőgenerációs pénzeszsák mentalitással. Ez 2-300 év alatt meg tud majd változni. Kis vállalatoknál már ma is belátható lenne, hogy az elégedetlen munkavállaló sok kárt tud okozni (nagy vállalatnál is, csak ott nehezebb nyomon követni, ki volt a kis simlis). Csak olyan egyszerű esetekről is beszélve, mint hogy pénteken este csőtörés van, és vajon hagyja-e, hogy hétfő reggelig ázzon a műhely, vagy munkaidőn kívül elmegy a céghez, és elzárja legalább a főcsapot.

A másik oldalról meg az a jellemző, amit Kiss Ádám adott elő a showderklubban, hogy a munkahelyi bulin a melós már nem tud enni somlóit, "de legalább csak túrjunk már bele". Ez sem normális viselkedés. :D

A sakkhelyzetet abban az eszköztémában is érzékelem, ami témában tanfolyamokat tartok, majdnem ugyanazt munkavállalóknak és munkáltatóknak is, és a reakciók egyformák majdnem 30 éve. Az egyik fél azt ugatja, hogy nem kap megfelelő szerszámot, a másik fél azt, hogy a melós nem érdemli meg, tönkreteszi a nagy értékű eszközöket, mikroszkópot használ kalapács helyett vésésnél, satöbbi.

Itt is csak a rosszindulat érzékelhető a kommentárokban, hol egyik, hol másik oldalról. A mezőny kiegyenlített. :D