Tapasztaltátok már, hogy a megváltozott munkaképességűek vastagon visszaélnek vele, hogy feléjük kisebb elvárásokat támaszt a munkáltató?

Milyen "rokkantgyűlölés"?

Vegyünk egy példát: nálunk dolgozik egy mozgássérült srác. Minden nap késik a munkából 30-40 percet. Még véletlenül sem gondolja úgy, hogy előbb kellene indulnia otthonról, hanem bedobja a "nehezen közlekedek" kártyát.

Amikor a főnökség szólt neki, hogy ez így nem fog működni, akkor meg elkezdett mindenféle jogvédő szervezettel fenyegetőzni. Szerencsére hamarosan lejár a szerződése.

Én is tapasztalom, könnyű fizikai munkára szokott felvenni a cég MMKs embereket, a többi munkavállalótól elvárt darabszámok 70%-át kellene teljesíteniük illetve akinek a mozgásával van gond nekik az alapanyag feltöltők oda is viszik amit kell.

Mégis vannak akik 40-50% körül teljesítenek mert ráhúznak 10-20 perceket a szünetekre (akár olyanok is akiknél szellemi ok a gond, nem a mozgás), úgy leállnak beszélgetni hogy közben semmit se halad a munka, telefont nyomkodják, kimennek "vizet tölteni" majd 10 perccel később jönnek vissza cigiszagúan. A normál munkavállalók közt is előfordulnak ilyenek de ha a darabszámot nem hozzák huzamosabb ideig náluk benne van hogy ténylegesen elbocsájtásra kerülnek figyelmeztetés után. MMKs esetén viszont hiába szólok a termelési vezetőnek, a HR nem engedi őket elbocsájtani, ha nagyon problémás az illető akkor ide-oda pakolgatják hátha valamelyik soron dolgozik is.

Nyilván nem mindenki ilyen, de arányaiban többször előfordult hogy egy MKK dolgozó többet engedett meg magának mint kéne, én meg szinte tehetetlen vagyok ezekben a helyzetben.

Voltak azért ellenpéldák is akik a 100%-ot legyártották vagy még többet is, főleg akik huzamosabb ideig nem tudtak elhelyezkedni úgyhogy bizonyítani akartak. Néhány embert úgy kellett kiküldenem a gép mellől hogy ebédeljen vagy legalább kicsit pihenjen a szünetben, szóval azért vannak akik inkább minél jobban felül akarták teljesíteni az elvárásokat.

Mondjuk azért, mert a másik oldal is kihasználja őket.

MMK munkát már elég nehéz kapni. Mármint annak aki valós MMK.

Egy rokonom le van százalékolva, konkrétan az egészsége 43%-os az orvosi papírok szerint.

Többszörös gerincműtött, már vas van behelyezve, bot nélkül nem tud egy lépést se tenni, súlyos asztmás, erősen cukros, magas vérnyomásos, szívbillentyű zavaros, enyhe csontritkulással a karjaiban, emellett átesett 2 stroke-on.

Minden nap kb. 2 órát tornázik, hajtja magát, de ha beledöglik se lesz már jobban.

Most 55 körüli, de már 22-23 éves korában kezdődtek ezek a dolgok, már 26 évesen le volt százalékolva (az akkori rendszernek megfelelően)

Ő még oroszul tanult, de azt is a csak ímmel ámmal tanították, mert már a végét járta a rendszer hogy csak azt lehessen.

Viszont abban a korban még megtehettek olyat gimnáziumi tanárok (amikor a szülő még a gyereket cseszte le a rossz jegyért, és nem a tanárt), hogy addig adogattak rossz jegyet a gyereknek, míg meg nem bukott és nem érettségizhetett. Szimplán mert nem volt szimpi.

Kicsit se volt feltűnő, hogy az addig, könyvelésből színötös tanuló, a tankötelezettsége végén, 12. év 2. félévében, hirtelen heti kettő 1-est kap, semmi mást. Aztán a tanár megtagadta az érettségire bocsáthatóságot.

Elment dolgozni egy irodába ahová felvették érettségi és angol tudás nélkül is, csodák csodájára 10 évig ott tudott maradni, hiába tudta volna ellátni a létesítményvezető feladatát (ténylegesen, ezt az igazgató is megmondta, hogy jobb lenne mint az akkori lét.vez.), de 8 általánosra nem adhatták oda neki a pozíciót így csak irodavezetőig jutott. Utána úgy döntött nekiállna újra, letenné az érettségit, mégiscsak kéne, illetve akkor kapna egy kis angol oktatást is a 2 éves felkészítőn. Becsülettel végigcsinálta, végig 5-ös érettségire, de már 30 évesen.

Ekkor már megvolt az első leszázalékolás.

Utána amint tudott, ment dolgozni mindenfelé, ment akár gyárba is, takarítani is, de szerencsére pár évet el tudott tölteni egy betegfelvételi ablaknál, egészségügyi intézményben. Onnan viszont a Covid elején elküldték, mert gyakorlatilag a veszélyeztetettnél is veszéleztetettebb volt.

Már lassan 6-7 éve van bejelentkezve ilyen MMK emberekkel foglalkozó szervezetekhez, cégekhez.

Akkorra lett nagyjából olyan állapotban amit fent leírtam.

A betegfelvevős volt az egyetlen egy kivétel, azon kívül tudot hova próbálták küldözgetni ilyen állapotban?

12 órás álló gyári munkára, faforgácsolóba takarítónak, építőmunkásnak, targoncásnak, autóalkatrész-raktári kiszedőnek, elektronikai üzletbe hűtőosztályra (kötelező hűtőmozgatással), ács segédnek, illetve ami még külön nagy: alpinistának bmeg!

Ilyen munkákat hirdettek, amikre kifejezetten MMK munkavállalókat vártak.

Amíg a cégek ilyen munkákra akarnak MMK-t, addig ne szóljanak egy szót se.

(Egy kerekesszékes egyébként nem feltétlenül MMK...csak úgy mellesleg)

Én mmk s vagyok. Sok dolog elhangzott itt. És sok az igazság.

De elsőre gondoljatok bele hogy holnaptól nincs. Nincs pl kéz, vagy láb vagy egyáltalán mozgás. Ez olyan komoly kihivás az életben aminek 10 ből talán egyikötök tudna megfelelni. Az is talán.

Látom a társaimon. Tehát segíteni kell öket. De ne legyen ciganyozás azért mert egy cigány lop. Attól nem fog az összes lopni.

Tehát igen, sokan visszaélnek azzal hogy mmk-s ak vagy rossz a környezetük és sorolhatnám. Az esélyt viszont meg kell nekik adni. Ha ez megvan, és azt nem használja ki akkor ugyan ugy kell vele bánni mint egy másik éppel. Kivéve ha szellemi a probléma. Akkor mindenkinek probléma lesz míg él.

Az is igaz hogy ha valaki mmk s akkor le akarják húzni, penzre. Mert örüljón ha kap munkát. Azért a munkáltatók sem szentek. Bocsánat!

Nem akarják megfizetni még az épp ember tudását sem.

Nem véletlen hogy olyen rendelet van hogy foglalkoztassák az mmk okat mert kedvezményt kapnak. Tehát igaz az hogy kihasználják öket, ki akarják.

A segitség kell nekik, anélkül nem megy. De nem használhatják ki ezt ök sem.