Egy 30 eves nonek hol kellene mar tartania?

Nincs olyan, hogy kell.

Mindenkinek a saját élete, saját vágyai, lehetőségei.

Tudnia kell az értékét, megbecsülni önmagát függetlenül az "elért céljaitól"!!!

Jennifer Lopez 30 körül hajléktalan volt egy ideig, mielőtt befutott. És nem ő az egyetlen, aki ennyi idősen még nem a fénykorát élte. Légy pozitív! :)

Elmondom, hol tartottam, amikor 30 voltam: végre lett akkora fizetésem, hogy egy külső kerületben egyedül béreljek egy garzont, amit ismerősöm így is áron alul adott ki.

Éppen véget ért egy hosszú kapcsolatom, és kilátásba helyezték a munkahelyemen, ahol akkor már hét éve dolgoztam, hogy felszámolják a céget. Egy évvel később meg is tették.

Az albérletezés miatt hónapról hónapra éltem, semmi megtakarításom nem volt.

Szóval a nagy nihil volt, se férj, se gyerek, se karrier, se lakás. Nagyon kevés ismerősöm volt,akinek ennyi idős korára sínen volt az élete. Akinek igen, ott a szülők fújták a hátszelet.

A saját esetemet tudom elmondani (31 évesen). Én nagyjából ezt vártam magamtól, de ez nem azt jelenti, hogy másnak is itt kéne tartania.

Házas vagyok, van egy közös lakásunk, amit ketten, közös erővel "raktunk össze". Egy év múlva már tehermentes lesz. Van egy eszméletlen elkényeztett macskánk, úton az első gyerekünk. Mindketten megállnánk a saját lábunkon is egymástól függetlenül, stabilan. Jó állásaink vannak, tűrhető keresettel, nem jövünk zavarba, ha valami váratlan költség bejön. Megtakarításunk is akad bőven, szóval kényelmesen elvagyunk anyagi és érzelmi értelemben is.

A családjaink anyagi értelemben nem tudtak támogatni, inkább mostanában kezdenek, ahogy érkezik az unoka (babakocsi, kiságy, stb.) és ők is teljesen egyenesben vannak már. Ellenben nagyon jó alapot kaptunk (élhető diplomák) mindketten a szüleinktől, így nem mondhatom, hogy teljesen magunkra voltunk utalva mindig is.