Pusztán a kamatos kamat léte miatt a leggazdagabb réteg gazdagodik, a másik 8/10-ed szegényedik?

Hülyeség.

Most már megnézheted a "német" társadalmat.

Rohamosan zuhannak a Ceausescu érába, megspékelve

több millió muzulmánnal.

Azért nem kell közgazdászdiploma ahhoz, hogy belássuk, ez így van. Nem kell hozzá nyugat-német kutatás, sőt semmilyen kutatás, pusztán gondolkodni kell: ha van pénzed, akkor azt kölcsönathatod, kérhetsz érte kamatot. Ha sok pénzed van, sok kamatot kapsz.

Ha nincs pénzed, és kölcsönkérsz, akkor utána fizetned kell a kamatokat.

Vagyis ha van pénzed, akkor pusztán azzal, hogy van pénzed, kereshetsz még mellé pénzt. Ha meg nincs pénzed, akkor így jártál. Úgy nagyjából erről szól a kapitalizmus, de erről szólt igazából már a feudalizmus is.

A statisztika helytálló, csak éppen teljesen más a magyarázata.

A lakosság 80%-a azért vesz fel hitelt, mert nincs elég pénze egy konkrét ügyletre. A hitelkamatok és betéti kamatok közötti rés általában 20%. na most, akinek nincs, vagy alig van betétje, nyilvánvalóan több kamatot fizet, mint kap, hiszen gyakorlatilag nincs betétje. A legfelső réteg viszont komoly vagyonokkal, így megtakarítással rendelkezik, hitelt jellemzően fel se vesz, persze hogy több a betéti kamata a hitelkamatnál.

Ez azonban mindössze a társadalom (egyébként nem sokat mondó) vagyoni helyzetét tükrözi, amely viszont nem a kamatpolitikától olyan, amilyen. Azt rengeteg dolog befolyásolja, ilyenek például: hová születik, mennyire taníttatják, milyen tehetséges, lusta vagy szorgos természet és még számos más tulajdonság.

Ez a cikk (ha valóban csak ennyiről szól) egy felfújt semmitmondó, de amúgy igaz állítás.

Senki nem kényszerít senkit, hogy kölcsönt vegyen fel.

Az nyilvánvaló, hogy ha valakinek van pénze, azt vagy megtartja magának, vagy ha más rendelkezésére bocsátja, akkor azt azért teszi, mert keresni akar rajta.

Az már a kölcsönt felvevő felelőssége, hogy mit finanszíroz a más pénzéből.

Megteheti, hogy ő is beindít egy pénzkereseti lehetőséget, vállalkozást nyit, beruház, vagy ha fogyasztási cikkekre költi, akkor emeli az életnívóját, korábban, mint erre valójában módja lenne, igaz, ekkor sokkal többe kerül neki a vásárolt áru, de van akinek ez megéri, így az adós is nyer az üzleten, mert utólag spórolja meg, fizeti ki a beruházást.

Mi ezzel a probléma?

Jobb lenne, ha nem lennének kölcsönök?

Ha valaki a felvett kölcsönt a mindennapi megélhetésre költi, az nem fenntartható finanszírozási forma, mert egyre több és több kölcsönt kell felvennie, hogy a kamatokat is fizesse.

De, ha valaki arra vesz fel hitelt, hogy vállalkozást indítson vagy fejlesszen. Vagy saját ingatlanhoz jusson, ami miatt nem kell lakbért fizetnie, esetleg neki fizetnek lakbért, az már fenntartható. Az is, ha arra vesz fel hitelt, hogy napelemeket tegyen fel a házára vagy leszigetelje azt. Ezekben az esetekben vagy a bevétele fog nőni vagy a kiadásai csökkenni, melyek nagyobb nyereséget jelentenek, mint a hitel kamatai. Jól megválasztott hitelkonstrukció esetén úgy lesz gazdagabb, hogy nem kell jelentős saját tökét lekötnie a beruházáshoz, mivel a beruházás általi többlet bevétel fedezi a hitel törlesztését.

Röviden nem a hitelekkel van a baj, hanem azzal, hogy jellemzően mire veszi fel a legszegényebb réteg azokat. Nem beruház belőle, hanem a napi költéseit próbálja belőlük fedezni. Gyakran olyanokat, melyeket nem engedhet meg magának.

A tanulmány szerint ha valaki minimálbért keres, de 0Ft kamatot fizet, mert nincs semmilyen hitele, viszont kap betéti kamatot 0.01%-ot, akkor ő a felső 10%-ba tartozik. De még ha kerekítünk is, akkor is a 2. 10%-ba. Frankó kis tanulmány!

Egyébként mit nevezel kamatos kamatnak?