Mitől volt a templomos lovagrend a leggazdagabb lovagrend mind közül? Meg akkor is amikor már rég nem tevékenykedtek a Szent Földön.

Ahogy #1 mondja gyakorlatilag váltót adtak, és kamatot (pénzhasználati díjat) szedtek.

Így alakultak ki az első pénzhelyettesítő eszközök. (Amikből jóval később vissza irányba a papírpénz kialakult.)

Ennek a haszna hogy a zarándoknak nem kellett 10-20kg arany ezüst meg réz pénzt magával cipelnie. Nehezebb volt kirabolni őket út közben.

A fentieken kívül az is hozzájárult gazdagságukhoz, hogy hallatlan előjogokat kaptak, kikerültek mind a világi, mind az egyházi fennhatóság alól. Birtokaik önálló provincia módján működtek.

Maguk a tagok szerényen éltek, szegénységi fogadalmuknak megfelelően, így nem sokba került a rend fenntartása.

Európában szinte mindenhol jelen voltak, így hazánkban is, fő támogatóik és adományozóik Imre és II. András királyaink voltak és itt is úgy működtek, mint mindenhol Európában, valóságos állam voltak az államban és ez lett a vesztük később, amikor szembe, vagy inkább az útjába kerültek a megerősödő francia királyságnak.

Mivel jelentős banki tevékenységet is végeztek, ehhez szinte automatikusan párosult egy gazdasági törekvés is, hiszen a pénzügyek és a gazdaság gyakran egymás természetes társai, továbbá, ha lehet modern szóval mondani, az ingatlanbizniszben is otthon voltak, értve ez alatt, hogy előszeretettel vásároltak is birtokokat, szereztek földeket, falvakat, városokat.

A lovagrendekre általánosan jellemző, hogy területeiken tevékenységük és védelmük hatására gyarapodás, jólét kezdett kialakulni, ám a Teutonok, vagy a Johanniták erőteljesen fanatikusok voltak, így sok drasztikus, kegyetlen tett, cselekedet fűződik a nevükhöz, érdekes módon a templomosok sokkal kevésbé hírhedtek ilyen tettekről, bár ők sem voltak kevésbé fanatikusok, lehet, hogy az üzlet lefoglalta őket, a pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági törekvések, vagy csak világosabb fejűek voltak a nagymestereik, senesáljaik, de mondhatni, hogy a birtokaikon valóban virágzó élet alakult ki a kor viszonyaihoz képest.

Gazdagságuk így talán annak köszönhető főleg, hogy remekül, rátermetten működtették egyre növekvő birodalmukat, ám mint tudjuk ez az önállóság végül már útjában volt mind a világi, mind a vallási hatalomnak.