Miért hiszik sokan, hogy azok, akik spórolnak, nem élnek?

Nyilván olyan emberekről beszélünk itt, akik nem elégedettek az életükkel, és sokkal inkább hajlamosak az impulzusköltekezésre, hogy ezzel adjanak maguknak valami kis boldogság löketet. Ők meg nyilván igazolni szeretnék a saját impulzusköltekezésüket, és nem szembesülni azzal, hogy hiábavalóságokra tapsolják el a pénzt.

De olyat is ismerek, aki tényleg teljesen abba leli az örömét, hogy elbulizza amit meg keres, nem foglalkozik vele hogy mi lesz x év múlva, az adott pillanatban akarja jól érezni magát, és ezzel tök jól el van.

Én a két véglet vagyok.

Van, hogy kuporgatok az utolsó fillérig valamire (nyaralásra, valami nagyobb értékű dologra, a jövőre) majd egyszer mintha csak elvágnának bennem valamit felötlik, hogy mi van, ha holnap elüt egy autó, elvisz egy szívroham vagy akármi. Akkor komolyan nem ettem degeszre magam a burgerkingben és nem vettem meg azt a cipőt vagy könyvet?

Ettől függetlenül mindig van félretett pénzem ilyen vészhelyzetek esetére, ha elromlik valami vagy kellene a kutyára egy nagyobb orvosi kiadás stb... de én ezzel a mi van ha meghalok érzésemmel inkább pont úgy gondolom, hogy aki spórol az nem fél a holnaptól.

Én is spórolós vagyok, de nem engedem hogy csak ez legyen az életem egyetlen része. Mellette ugyan úgy élek, amire szükségem van meg veszem. Hülyeségre nem költöm a pénzt pl... cigaretta, alkohol, drog.. stb..

Évente el tudok menni 2 hétre nyaralni vagy ha kell egy cipő nem okoz problémát meg vennem, mert mindig van hova nyúlnom.

Számítógépen tervezem meg a havi be és kiadásaimat, amit minden hónap ellenőrzők.

Ezenkívül mindig tartok itthon kézpénzt 100-300.000 között, plusz valamennyi euró.

Akik el verik a meg keresett pénzt, azoknak soha nem lesz semmi amit majd fel tudjon mutatni, hogy mit ért el. Belőlük lesznek a drogosok, alkoholisták, vagy hajléktalanok.

Meg kell tanulni a pénzzel bánni és kezelni. Ezt már álltalános iskolába kellene tanítani.