Így milyenek az esélyeim a munkakeresésre?
Hosszú történet röviden: 29 éves vagyok, a 20-as éveim elejét ú.n. Neet-ként éltem. Próbálkoztam egyetemeken, de a rossz tanulmányi eredményeim miatt az első félév után kibuktam (depresszió és szorongás miatt). Amikor nem egyetemen voltam akkor a szüleim cégénél dolgoztam (nem voltam bejelentve). Ez idő alatt még megszereztem egy középszintű angol nyelvvizsgát.
25 évesen megjött a jobbik eszem és a szüleim támogatásával jelentkeztem villamosmérnöki képzésre. Nem mondanám hogy éltanuló lennék de beleadtam mindent amit személyesen bele tudtam adni. Most olyan helyzetben vagyok hogy 30 éves koromra megszerzem a diplomát viszont aggódom azon hogy a múltam miatt elítélnek és nehezebben találok munkát.
Ti mit gondoltok?
Alapvetően nem vagy elkésve.
Viszont az önéletrajzban és az interjún úgy kell ezt előadni, hogy kicsit árnyald a képet. Senki nem akar egy semmirekellőt felvenni. Árnyalnod kell, hogy miért tartott ennyi ideig megtalálni a pályádat.
Szokásos mantrákat el lehet sütni, nem neked való szak volt, ezért otthagytad, voltak családi/egészségi gondok, amik hátráltattak. Dolgoztál esetleg külföldön ilyenek. A szokásos kamuk, amiket ilyenkor el szoktak nyomni az emberek.
1-es: Köszi a tippeket
2-es: kb. az :D . Nem vagyok büszke a múltamra de ez van. Mostmár nem az az ember vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!