Hogy álltál lábra a felnőtt világban? Elmeséled a gazdasági/pénzügyi gondolkodásod alakulásának történetét?

Középiskolásként elképedve hüledeztem azon, hogy az egyetemisták több tízezer forintos ösztöndíjakat kapnak minden hónapban. Elsőévesként felnéztem azokra a felsőbbévesekre, akik diákmunkával 100e forint felett kerestek tanulás mellett. Diákmunka alatt irigykedtem a kollégáim teljes állású fizetéseire, és alig vártam, hogy letudjam végre az egyetemet. Aztán lediplomáztam, és az első multicég többet ajánlott, mint amennyit a kis cégnél 10 éve dolgozó főnököm keresett. A multinál kidolgoztam a belem, és több előléptetés és munkahelyváltás után, szintén multikhoz, elértem, hogy egy hónap alatt keresek annyit, mint diákmunkával 8-10 hónap alatt.

A helyzet az, hogy pénzügyi értelemben még mindig egy senki vagyok és valószínűleg az is maradok egy olyan emberhez képest, aki mögött több generációnyi felhalmozott vagyon van. Ők azok, akik érettségi ajándékként autót, diplomaosztóra lakást kaptak a szüleiktől.

Most kezdek rájönni arra, hogy kevesebb pénzből is meg tudnék élni, mint amit keresek, és hogy sokkal több szabadidőre lenne szükségem, mint amennyivel most rendelkezem.

A felnőtt élet arról szól, amiről akarod, hogy szóljon. Ha úgy döntesz, hogy a karrier az elsődleges, akkor hajrá. De akkor is boldogulni fogsz, ha a munka csak a szükséges rossz a családod, hobbid, utazásaid fenntartásához.

Szerintem felnövésem első pofonja az volt, amikor kollégiumba költöztem. Sokkot kaptam az állapotoktól, a szüleim meg közölték, hogy na akkor ők mennek, nehogy meggondoljam magam... :D Gyakorlatilag akkor jött az az érzés, hogy na innentől én vagyok, meg a nagy világ. Spórolni már korán megtanítottak, de élesben akkor derült ki először, hogy "megtudok-e élni" a havi keretemből.

A következő állomás az volt, amikor munkahelyet kerestem és nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Végül felvettek az álom helyemre, de nagyon kevés fizetésért. Találtam albérletet, amit éppen fizetni tudtam belőle egy lakótárssal és akkor lélekben elindultam a lejtőn, annyira rosszul éreztem magam, amiért piacképes diplomával semmi jövőbeli kilátásom nincsen. Igyekeztem legalább 5-10 ezer forintokat megtakarítani. Valamikor ez sem ment. Nem volt tervem, mert anyagi értelemben nem volt miből tervezni. Kilátástalannak láttam mindent. Aztán emelkedett a fizetésem és megismerkedtem a párommal. Szép lassan egyszerűbb lett minden, eltudtunk kezdeni tervezni. Megvettük a lakásunkat. Bár hitelre, de szerintem reális döntéssel és egyre szélesebb körben látunk. Jelenleg komplex stratégia van a fejünkben. Rövidtávú (5 éven belüli) és hosszútávú, életre szóló egyaránt. Ennek a megvalósításán dolgozunk. Több célú megtakarításunk van, gondolkozunk folyamatosan.