Mi az oka hogy a nagyszüleimre ennyivel jobb világ volt mint ránk, egyszerű munkásként?
Nagyapám egész életébe gyárimunkás volt, ugyan abban a gyárban. 6 általánossal kezdett dolgozni. Munka mellett tette le a 8-at és szerzett szakmát. Nagyanyám csecsemőgondozó volt. Nyugdíjas korukban jelentősen jobban éltek mint a dolgozó szüleim. Nem volt semmi nyerészkedésük a nyugdíjukból éltek.
Ennyivel jobb világ volt?
NEM!
Csak rózsaszínebben látják az akkori világot, mert fiatalabbak voltak.
Jobb világ volt, mikor először november 7. előtt lehetett csak narancsot/banánt kapni, és órákat kellett érte sorbanállni? Amikor két-háromféle választék volt bármilyen termékből?
Nem sorolom - aki élt akkor, és hajlandó reálisan látni, az pontosan tudja.
És akkor nem is említettem az ideológiai dolgokat...
Ők nem akartak olyan dolgokra költeni amikre te is akarsz. Ők nem akartak okostelefont, számítógépet, nem akartak nyaralni menni, talán kocsijuk sem volt. Az emberek igényei is nőttek az évtizedek alatt.
Akik visszasírják a régi rendszert, azok elsírnák magukat ha az 1980-as évek szintjén kellene élniük újra életszínvonal tekintetében. (Ha csak olyan minőségű ételek, ruhák lennének mint akkor voltak, csak azokat vehetnék meg amik akkor voltak (mobiltelefont, számítógépet nem), csak keleti kocsikat lehetne venni, csak a szomszédba lehetne menni nyaralni de oda is csak 5 évente, stb.)
#2: (1-es vagyok), pontosan ezekkel akartam folytatni az előző hsz-omat.
Eszükbe se jutott egy külföldi utazás (hisz ugye háromévente lehetett egyszer menni "nyugatra"), a többit nem is részletezem, hisz leírtad...
Meg sem voltak azok az igények, amik manapság már alapvetőnek számítanak.
Maximálisan egyetértek az előttem szólókkal.
Járj olyan ruhákban, amiben a 70-es években jártak, járj olyan kocsival, edd azt, amit akkor ettek. No internet, no telefon, TV-ből is esetleg a fekete fehér.
Akkor marad egy csomó pénzed a nyugdíjas éveidre :)
Egy mai fiatal nem tudna munkásszállón lakni egy szobában 3 másik emberrel (ami nem is baj, hogy nem tudna). Pedig akkoriban évekig éltek így az emberek. Ezt nem kell visszasírni...
"Ők nem akartak olyan dolgokra költeni amikre te is akarsz. Ők nem akartak okostelefont, számítógépet, nem akartak nyaralni menni, talán kocsijuk sem volt. Az emberek igényei is nőttek az évtizedek alatt."
Már nem élnek egy jó ideje, de mikor jobban bejöttek a gombos telefonok a köztudatba, akkor ők is vettek. (sőt az első gombos mobilomat is tőlük kaptam karácsonyra annó) Volt kocsijuk, sőt nagyapám még gondolkozott is, hogy a 10-12 éves kocsit újabbra cseréljék, de aztán nemsokkal meghalt, szóval az nem történt meg. Nyaralni eljártak belföldön idős éveikbe, fürdő helyekre stb... Meg ha bármit kitaláltak hogy kéne, tv- hűtő, új kávéfőző, rotakapa, akármi, akkor elmentek és megvették. Ez 90-es 2000-es évekbe volt. De nyilván ezeknek a nyugdíjas éveknek az anyagi biztonságát az előző rendszerben teremtették meg.
Ha ez a 2000-es években volt, akkor az már nem a szocializmus volt...
Leírták a többiek is, hogy egyszerűen nem is volt mire elkölteni a kis fizetésüket - azért tudtak spórolni.
7: egyrészt vannak (de voltak is!!!) lumpen életszemléletű emberek, akik "könnyen jött -könnyen megy" alapon élnek. Olyanok, akiknél fizetéskor dínomdánom van, hó közepe után meg küszöbrágás.
A te nagyszüleid - nagyon okosan - nyilván gondoltak a jövőre, és takarékoskodtak nyugdíjas éveikre.
Akiknek olyan kevés a nyugdíjuk: itt fog kiborulni a bili, ill. már borulgat... azoknál, akik rendszerváltás környékén - "megoldjuk okosba" módra - csak minimálbérre jelentették be magukat, a többit meg zsebbe kapták. És persze ebből sem takarékodkodtak.
Hát a zsebbe ment összeg után pedig nem jár nyugdíj...
7-8.
Nem régen egy albérletben éltem és el kellett onnan jönnöm, de leírom a tulajdonos történetét, aki kiadta nekem a lakását pár évig:
Egy 64 éves nő, aki már 18 éve nem dolgozott, mert az élettársánál lakott, az eltartotta és cserébe takarított, kiszolgálta. A férfinak egész jó nyugdíja volt, abból éltek. A férfinál lakott, ezért a panellakását kiadta albérletbe, ebből volt még némi zsebpénze. Előtte 25-30 évig éttermekben volt mosogató, konyhai dolgozó. Gondolom vagy be se volt jelentve, vagy minimálbérre volt akkor is. Meghalt az élettársa és ezért el kellett jönnie a házából, mert ő semmit nem kapott, semmit nem örökölt, mindent az élettársa két gyereke kapott értelemszerűen. A nő aztán visszaköltözött a lakásába amit én béreltem, ezért én meg onnan jöttem el. De még ott síránkozott nekem, hogy most valami 30 ezer forint segélyt kap, aztán majd nemsokára lesz kb 50 ezer forint nyugdíja. Annyi "óriási" szerencséje volt, hogy már amikor ez történt csak pár hónapja volt a nyugdíjkorhatárig (65 éves koráig), igaz ahogy mondom azt mondta a nyugdíja is valszeg olyan 50 ezer forint körül lesz.
Na az ilyen emberek síránkoznak. 25-30 évet dolgozott, abból is gondolom a nagy részét bejelentetlenül vagy minimálbérre bejelentve, majd még a nyugdíjkorhatár előtt 18 évig nem dolgozott egyáltalán. Aztán sír, hogy kib@*sztak vele. Ez mi? Elég béna életet hozott össze saját magának. Senkit nem okolhat, csak magát a sorsáért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!