Mi megoldást láttok az alábbi szitura?

Köszönöm a választ mindenkinek, azoknak különösen, akik értik, hogy kérdésem kizárólag a "minél zökkenőmentesebb átállás" ANYAGI és/vagy joggal kapcsolatos részére vonatkozik, nem arra, hogy megkönnyítené-e a hátralévő hónapokat, éveket pl. egy összeköltözés.

Az egyik halála UTÁNI állapotok lezajlásának mikéntje, a számunkra egyelőre ismeretlen megoldások megismerése, esetleges buktatók pl. a szolgáltatóknál való "átiratás" nehézségei...és mittudomén, mi adódhat még. ELMŰvel kapcsolatos rossz tapasztalat a szomszédnál pl. : hiába lobogtatta a szolgáltatónál 4 (!) hónapig a halotti anyakönyvi kivonatot, mindenáron a halott közreműködését, aláírásását követelték az az elhunyttól külön élő özvegytől. Képtelen volt agyilag feldolgozni az ügyintéző, hogy a lakás és a számlák tulajdonosa immáron megszűnt az adott címen lakni és fizetni. Nem tudom, mi okozhatta az elakadást, de hogy szeretnénk hasonló szitukat, eladósodást, hátralékok, kacifántos jogi helyzetek okozta lehetetlen helyzeteket elkerülni, amiből az ittmaradott sehogy nem tudna kijönni.

Anyagi helyzetünk jó, ha 2-3 hónap haladékot bír el, ha pl. azonnal sikerül lemondani pl. TVés net-előfizetést, ha nem váltjuk ki a havi, közel 11 ezres gyógyszereket, vagy ha a küszöböt rágjuk is el, akkor is.

Tehát minden további megoldás, praktika, "jogsegély" ...és minden/bármi info érdekel, amit ti ismertek, ellenben nekünk esetleg meg sem fordul a fejünkben, hogy létező lehetőség.

Jó egészséget, üdv mindenkinek!

#13, 14!

Hitelfelvétel nem tudom, miért lenne opció annak, aki azt később nem tudja visszafizetni, ha belegebed, sem.

Ha eddig félreérthető vagy érthetetlen lett volna: én azokat a bárki -- akár a te számodra is -- elérhető lehetőségeket szeretném megismerni, amik esetlegesen ilyen kényszerhelyzetben segítséget jelenthetnek. Az persze, meg sem fordult a fejedben, hogy talán azért nem ismerjük --ahogy írod -- "a MÁSTÓL, az ÁLLAMTÓL" kapható segítségeket, mert a büdös életben soha nem éltünk azokkal, nem mi vagyunk az a bizonyos "nagyon sok ember"?

Nem mi vagyunk/voltunk, akik a sarki talponállóba és a játékgépekbe dobálandó havi segílykére ácsingóztunk volna.

Igaz, azt súlyos vétkemül róhatod fel, hogy a 7 éve kért nyugdíjkorrekciót (5000Ft) megkaptam, mégsem fogok a te adófizetői bűnbocsánatodért esdekelni. Ez van.

Van elég, aki pl. a központi fűtést nem fizeti, mondván, hogy a fűtést egy 10 emeletesben úgysem tudnak kikapcsolni, márpedig azok számláját a többiek között osztják fel.

Hogy hogyan működik az, ha valakinél valamit kikapcsolnak/visszakapcsolnak, naprakészek vagyunk, ha mi magunk soha nem voltunk adósa egyetlen percig sem egyetlen szolgáltatónak sem, akkor is. Dörömböl itt a szomszédoknál eleget a végrehajtó, egyiknél már rendőri kísérettel, és van, aki 2,5 milliónál is többel lóg a közös képviseletnek. Annyi a "vétkünk", hogy mi nem akarunk ezek körébe tartozni.

Egyikünk sem "skizofrén, paranoiás vagy alkoholista".

A lakások eléggé ramaty állapotban vannak (47 éve átadott gettópanel), szovjet házgyári dzsuva, már az átadáskor is "elavult" volt. "Kilopták, be se szerelték, kispórolták"...stb: biztos hallottál ezekről. Az elektromos vezetékek pl. életveszélyesek, de mivel falat kéne vésni az egész lépcsőházban (64lakás), még a közös képviselet is csak a napi életveszély-elhárításra rendezkedik be. A lift pl. leszakadófélben van, lehet, hogy a TÜV le is zárja.

És hasonló műszaki és egyéb állapotok.

Továbbá, rehabbal együtt 2 olyan orvosi beavatkozás következik anyám életében, ami több, mint egy millát kapásból felemészt. (semmi luxus, ráncfelvarratás, vagy szépészeti beavatkozás, ha esetleg neked ez villanna be "orvosi" beavatkozás címszó alatt!

Életmentő műtétekre kerül(het) sor.)

Budapestről kikerülni esélyünk sincs, pedig --bár született pestiek vagyunk-- életünk egyik nagy álma volt az innen való kijutás valami emberibb, élhetőbb környezetbe. Eü okoknál fogva sem megy a dolog, de a kiadások is csupán átcsoportosításra kerülnének, elkerülhetővé nem. Hidd el, még Pest megyét is több száz kilométerre messze kerülnénk, ha tehetnénk, nemhogy Budapestet, de sajna, több okból lehetetlen.

Igyekszünk racionálisan, mindent számításba véve előre gondolkodni, ne akkor kelljen kapkodni, részletfizetésekért kuncsorogni, a minimum 150ezres hűtés-és hamvasztási költségek , esetleges "kikapcsolások", és egyéb ügyek okán ha már bekövetkezett a baj, és tényleg fedezet nélkül maradó bankhitelek visszafizethetetlen részletein kívül más lehetőség nincsen, minthogy a hitel (ha egyáltalán kapnánk) visszafizetése előtt meghaljon az ittmaradott adós is. Ilyesmi "életképes" megoldásnak csak azok számára tűnhet, aki azon az állásponton vannak, hogy "a magunkfajta kolonc a magyar nép nyűgje, szemete és mi a francnak él az ilyen, döglött volna meg kétnapos korában, stb" Megkaptuk már ezt is, bár igaz, azóta ő is. Ráadásul attól, akit egyébként leginkább biztos hátországnak tartott. De ez legyen tisztán az ő problémája. Na, ja, ki milyen mércével mér...

MINDENTŐL FÜGGETLENÜL.... Nem tudom, miért olyan bűnös gondolat "képbe kerülni", tudni, hányadán vagyunk, és olyan lehetőségeket megismerni, ami egyébként minden más magyar állampolgár által is hozzáférhető segítség formája, de ki fogom bírni, ha ezért szr embernek bizonyultunk is a te értékrended szerint. Ennyi.

Nem akarok tovább magyarázkodni, elég, ha lesz még közöttetek néhány ember, aki feltételezi, hogy mi eddig is, eztán is igyekszünk MINDEN lehetőségünket megismerni és mérlegelni. Ha racionális megoldás, tipp, jótanács érkezik: köszönet érte.

Legyen szép napotok, üdv mindenkinek!