Honnan a bánatból tudta a falusi pénztáros Teri néni 1946-ban valamelyik nap valahány óra valahány perckor, hogy MOST éppen mennyi milliárd pengőt kérjen a vásárlótól?

Mi alapján számolták a kasszát záráskor, amikor nem annyiba kerültek a dolgok eladáskor mint 2 3 óra múlva záráskor?

Nem látták, hogy semmi értelme?

Nem megmutatta a történelem ott akkor és máskor is máshol is, hogy a tőke felhalmozásnak nincs értelme? (Aki kuporgatta a pénzét, bukta mindet, tehát a pénznek nincs értéke, használati alkamatosságok, ingatlanok, autók, szerszámok stb akkor is használhatóak lesznek, ha pénzbeni értékük kifejezhetetlenné válik például egy pengő féle pénzromlás következtében.)