Van ki út még ezek után? Mit csináljunk?

Szörnyű, mennyi ilyet lehet olvasni manapság... :( Én csak azt tudom tanácsolni, hogy próbáljatok ne túl sokat idegeskedni, mert azzal csak rontotok a helyzeten, még az egészségetek is rámehet. Üsse kavics, vigye a bank, amit vinni akar, de ti ott lesztek egymásnak, és ez a legfontosabb. Ne hagyd, hogy tönkretegyék az életedet!

Mindig van kiút!

Mellesleg, ha nem ismered, olvasd el, vagy nézd meg a Titok című könyvet, nekem sokat segített.

Ha elég jó a fizetésetek,akkor talán túl sokat költötök magatokra,ezen lehetne sokat spórolni.Abból,hogy több hiteletek van,arra következtetek,hogy túl vállaltátok magatokat.

A kiadásokat lecsökkenteni,amennyire lehet.Keresni sürgősen egy bankot,ahol adnak adósság átütemezési hitelt.

Ha valamelyik bank ráterheli az adósságot a házra,akkor a jelzálogot adó bank is felfogja mondani a hitelt,és elárverezik a házatokat.

Ennél jobb ötletem nincs.Sajnállak benneteket.

Mi lenne, ha kiadnátok a házatokat és ti egy szerény albérletbe költöznétek átmenetileg?

A kaucióból és a bérleti díjból valamennyit vissza tudnátok fizetni, a rezsitek is lecsökkenne, több maradna a fizetésetekből a törlesztésekre...

Ha kicsit egyenesbe jöttök, lehetne gondolkozni, hogy eladjátok a házatokat (piaci áron!) és egy olcsóbb lakást vásároltok, amin már nem lenne hitel.

Szia!

Mi is hasonlóan "kiszolgáltatott" helyzetben vagyunk, bár vannak szüleink, de nem tudnak olyan mértékben segíteni, hogy kockázatok nélkül elindulhassunk. Nekünk még se házunk, se semmilyen tulajdonunk, csak adósságunk (egy balul elsült munka miatt). Ráadásul mindketten tanulunk, és csak a páromnak van állása.

Tehát nagyjából átérzem a kilátástalanságod.

Tanácsolni azt tudom (magamnak is ezt tanácsolnám, csak a suli miatt kötve vagyunk), hogy próbáljátok meg külföldön. Hagyjátok magatok mögött ezt az egész hitel-adóság kérdést. Adjatok el annyi ingóságot, hogy 2-3 hónapig kihúzzátok külföldön valamilyen olcsó szálláson, amíg munkát találtok. Külföldön még egy takarító is a háromszorosát keresi az itthoni átlagbérnek. Aztán ha már egyenesben vagytok, lelkileg is és anyagilag is, eldönthetitek hogy gyűjtögettek és hazajöttök, vagy ott telepedtek le végleg.

Én ezt tenném, illetve ez a terv a jövőre, csak be kell fejezni a sulikat.

Kitartás és fel a fejjel! :)

Az előző válaszadó vagyok...

Az ami alig maradna (a házóból és az ingóságokból)... az pont elég lenne egy új élethez. A nulláról kéne indulnotok, ez tény és mindent előlről kezdeni, de legalább van esélyetek elkezdeni. És inkább még most tegyétek meg a megfelelő lépéseket mielőtt mégjobban eladósodtok.

Anyukád betegségét sajnálom, s annak ellenére, hogy szomorú dolog, nem akadályozhat meg titeket abban, hogy normális életet éljetek.

Sajnálatos, hogy manapság a szülők mennyire megkötik a gyerekeiket, bármire is hivatkozva. Az én szüleim például kigondolták nekem az egész életutamat. Hogy mit tanuljak, hol éljek majd, hogyan segítsem őket az ő terveik elérésében és hogy ők milyen rendesek, hogy mindebben támogatnak.

Most hogy faképnél hagytam őket és ezt az egész "rabságot", úgy viselkednek, mintha csak a család egyik barátja lennék, akivel lehet jópofizni, de támogatást ne várjak.

De én nem a szüleim életét élem, hanem a sajátomat.

Ezt kell neked is szem előtt tartanod.

Meg gondolj bele, hogy nem tudnád-e jobban támogatni édesanyádat, ha pl 3x annyit keresnél, mint most, külföldön. És nem hiszem, hogy nem megoldható a kiutaztatása. Valamint külföldön talán még korszerűbb ellátást is kaphatna.

Szerintem a ti helyzetetekben már nincs helye kifogások keresésének. Lépjetek, amíg nem lesz túl késő.