Miért nem félnek a hiteltől az átlag emberek?

Szerintem nincs tőle félnivaló, ha az ember nem vállalja túl magát, avagy felelősen gondolkozik. Persze itt már egyes vélemények szerint jön a logikai bukfenc, hiszen ha hitelre van szükség, akkor az már túlvállalás. Az én logikám szerint nem az.

Engem itt rendszeresen lepontoznak, amikor óvatosságra intek embereket a hitelfelvétel előtt, de nem baj. Ha csak egy ember is elgondolkozik, akkor már megérte.

Van hitelünk, amikor felvettük jelentősen eladósítottuk magunkat, de akkor is egy sor "mivan ha..." opciót állítottunk fel és e szerint lőttük be a futamidőt, illetve a megvásárolandó ingatlan értékét, vagy is azt, hogy mekkora hitelt vállalunk be. (Szívesen élnénk családi házban, de ahhoz nem 12 millió hitelt kellett volna felvennünk, hanem 25-öt, ezért döntöttünk úgy, hogy kisebb lépésekben haladunk és lakást veszünk.) Aztán jöttek az opciók:

- Mivan, ha egyikünk elveszíti az állását.

- Mivan, ha gyerekünk születik.

- Mivan, ha egyikünk tartósan beteg lesz, balesetet szenved, ne adj isten meghal.

- Mivan, ha néhány hónapra kiesik mindkettőnk bevétele.

- ...

Miután több tucat "mivan ha" opciót állítottunk fel és gondoltunk át, nem szégyelltük megkérdezni a bankot sem arról, hogy mivan, ha átmenetileg nem tudunk fizetni. A közjegyzővel is kiveséztük a hitelszerződésünket mielőtt aláírtuk, minden egyes mondat jelentésére rákérdeztünk, ami nem volt teljesen tiszta.

Tudtuk, hogy nem fogjuk 20 évig törleszteni a hitelünket, de azért választottunk 20 éves futamidőt, mert így a bevételeink töredéke a törlesztőrészletünk. Ha megszorulunk is átmenetileg, lehet hogy a megtakarításaink mértéke csökken, de simán kifizetjük hónapról hónapra. Nem mellesleg, a többlet, amit pluszban még félretudunk tenni, az is mehet előtörlesztésre, ami a tőkénket csökkenti, így gyorsabban kivégezzük a hitelünket (de ez már csak mellékágú infó).

Na és akkor mindezeken felül már a hitel felvételét követő hónapokban nyitottam egy üres excelt és elkezdtem tervezni a következő 5 évünket pénzügyi szempontból. Ezt naprakészen vezetem, folyamatosan igazítom az aktuális helyzetünkhöz. Van táblázatom a rendszeres kiadásainkról (rezsi havi szinten tételesen), a megtakarítási célú gyűjtögetéseinkről (ltp, ep, máp+, egyéb) és a lakáshitelünk alakulásáról is pontos előtörlesztési tervekkel. Így tudom mikor mennyit fogunk előtörleszteni lakástakarékból, mennyi marad a tőketartozásunk, milyen törlesztőrészletünk marad utána, mennyit érdemes egyéb megtakarításból beledobni még, stb. Hónapra pontosan tudom mikor fogunk végtörleszteni, ha nem jön közbe semmi ördögtől való. Pontosan tudom mennyit fizetünk havonta kamatokra és mennyit a tőketartozásunkra...

Na most, én egy kicsit túl is tolom ezt tudom. De ha valaki csak fele ennyire komolyan veszi a pénzügyi dolgait és tudatosan gondolkozik, akkor már rájön, hogy nem ördögtől való azért egy lakáshitel pl. Ne vegyünk fel áruhitelt tv-re, ha nem muszáj, vagy személyi kölcsönt a karácsonyi vacsorára. De azért nem kell betojni a hitel szótól. :)

@ 11:27

Jól van már trollocska, senki nem kíváncsi a vergődésedre.

A 17-es kommentelőnek egészséges a hozzáállása, tényleg így kéne, de ez az emberek 0,1%-ára jellemző.

A többség a lakás- és autóhitel mellett felveszi a lapostevere az aruhitelt, a félpanziós egyiptomi nyaralásra a szemelyi kölcsönt és társai. Aztán sír a szája, hogy nincs pénz.