Kinek mennyi hitele van, vagy tartozása? És h próbáljátok ezt túlélni?

Nekünk a férjemmel 10 millió hitelünk van, CHF alapon. Illetve csak volt, mivel az árfolyam változás miatt ma már 12-13 millió a tőketartozás forintra átszámítva, ami kamatozik. Én is sokallom a törlesztést erősen, de kifizetjük, nem tehetünk mást. Nincsenek anyagi gondjaink, felelősen vettünk fel hitelt. Csak lakáshitelünk van, minden mást kp-ből oldunk meg. Most éppen autóra gyűjtünk, ami 1-2 éven belül szintén össze fog jönni. A szülők nálunk sem tudtak/tudnak segíteni, nem is fogadnánk el tőlük, mindent magunknak teremtettünk meg.

Én valamilyen szempontból egyetértek az 54 éves válaszolóval. Ma is meg lehet oldani mindent ha elég kitartóan és keményen dolgozik valaki. Persze akinek nincs lehetősége sokáig a szülőknél lakni, aki nem kap segítséget annak nehezebb, de nem lehetetlen. Ha mi meg tudtuk csinálni, hogy 22-24 éves korunkra lakást vettünk, akkor másnak is adott a lehetőség.

Utolsó előtti vagyok.

Ha lett volna segítségünk,szüleink mellettünk lettek volna,akkor mi sem itt tartunk,ahol most...:((((

08:20 - 25 éves vagyok, végzős főiskolás, tehát szeptember végével lesz meg a diplomám (a papírom, amit követelnek a munkáltatók, de tapasztalatom nincs a szakmában, mert nőként nem hitték el még a gyakorlati helyek se - ismerősnél végeztem el -, hogy értek az informatikához), van egy 20 éves öcsém, még neki sincs szakmája. Én 2006. óta felváltva dolgozok-tanulok, amióta nincs hallgatói jogviszonyom, vagy dolgozok vagy munkanélküli vagyok, a leghosszabb időm egy munkahelyen 11 és fél hónap volt, a legrövidebb 1 hónap. A legmagasabb fizetésem 125.000Ft BRUTTÓ, a legalacsonyabb 30.000Ft BRUTTÓ, a legszemetebb be se jelentett, és utólag tudtam meg, több, mint 1 éve nem zárult még mindig le az ügy, az APEH rajtam követelte a tartozásukat. Nincs párom, aki tudna segíteni, és a szüleim se tudnak, mert örülnek, ha ki tudjuk fizetni a havi költségeket, amellett a megtakarítást öcsém és köztem osztják MAJD el, de azt mondták, hogy 2 milliónál több pénzzel (Budapesten élünk) nem tudnak hozzájárulni az önállósodásunkhoz.

Egy lakható állapotú lakás (albérlet pénzkidobás) 5 millió Ft fölött kezdődik, ez használt, mivel itt élek, ide kötnek a tanulmányok és munka is, nem költözöm dögöljmegpusztára, ahol nyilván olcsóbban találnék lakást, de munkára lehet, hogy még annyi lehetőségem se lenne, mint itt.

MÉGIS HOGY INDULJAK EL HITEL NÉLKÜL?

Nem akarok se autóra se luxuscikkekre hitelt felvenni, spórolok, ami pénzem van, azt lekötöm kamatozni, nem költekezek.

Még a munka se büdös, de akármit nem vállalhatok el, pl. nem emelhetek, mert kicsi a szívem, és bár nincs baj, de hogy ne is legyen, figyelnem kell. Tavaly behívtak úgy interjúra, hogy várakoztattak 1-2 órát, mire bejutottam az interjúztatóhoz, majd közölte, hogy nem akarnak alkalmazni egy leendő diplomást, hát majdnem képen vágtam, hogy akkor mégis miért hív be és nem is keveset várakoztat.

Kedves 07:51! Nekem se a legyek hordták össze. Én a te helyedben már régen eladtam volna az autót, kikapcsoltattam volna az internetet és minden olyan tárgyat eladtam volna, amit nélkülözni lehet. Amit ezekért kaptam volna, azt betörlesztettem volna a lakáshitelbe. Akkor lehet, hogy nem lenne autóm, de legalább nem kéne attól rettegnem, hogy elviszi a bank a házat és attól, hogy kikapcsolják a netet. Na ez a különbség köztünk.

Az voltam, akit lepontoztál...

az egyik előző válaszoló ezt írta: "Ha mi meg tudtuk csinálni, hogy 22-24 éves korunkra lakást vettünk, akkor másnak is adott a lehetőség."

Gratulálok nektek, ügyesek voltatok. Viszont az, hogy ti ezt ilyen fiatalon meg tudtátok tenni, azt is jelenti, hogy sok olyan problémával, amellyel másnak meg kellett küzdeni, ti még nem is találkoztatok.

Azt sejtetni, hogy mindenki, akinek anyagi problémája van, önhibájából került ebbe a helyzetbe, igen helytelen, és sok téves következtetésre ad okot.

Én most veszítettem el a munkám - majd 6,5 óra alatt találtam másikat, ráadásul egy igen jó állást. Mégsem állok oda 1-2 éve munkanélküli emberek elé, és nem verem a mellem: ha nekem sikerült, neked is sikerülnie kéne, vagyis te nem is igazán teszel erőfeszítéseket...

Inkább hálát adtam a Jóistennek, hogy így elrendezte a dolgaimat - utána pedig bementem a boltba, és amikor bevásároltam, vettem egy vekni kenyeret, amit kifelé odaadtam valakinek, akinek szüksége volt rá.