Miért kell sajnálni a kilakoltatott embereket?

Azért ezt nem lehet ennyire általánosan kezelni.

Végrehajtásban dolgozom és minden ügy más és más.

Egy dolog közös bennük, a tartozás.

A legnagyobb gond, hogy az emberek a végrehajtási eljárással kapcsolatban nagyon tájékozatlanok.

Amikor végrehajtóhoz kerül az ügy, akkor sincs minden veszve, van lehetőség részletre , akár a végrehajtó akár a végrehajtáskérő által.

Sokan tovább nyújtózkodtak, mint ameddig ért a takaró.

Ugyanakkor nagyon könnyen kicsúszik az ember lába alól a talaj.

Viszont ennyire lenézően kérdezni és ennyire nagyképűnek lenni, mint amilyen a feltett kérdés, na az nagyon nem vall arra, hogy ennyire okos lennél, mint amilyennek leírod magad.

Örülj magadnak, meg annak , hogy ennyire 'kitanult' vagy , de ne feledd: egyszer fent , egyszer lent...

1:

Én meg nem veszek fel hitelt, sőt rengeteg pénzt teszek félre, nagyobb lakást is csak akkor veszünk, ha úgy is marad tartalék, mert számítok rá, hogy egy válságban munkanélküli lehetek, de pl. egy krónikus betegség is sokmindent elvihet. Aki meg tesz rá, szórja a pénzét, azt miért kellene megmenteni, ha bajba kerül. Átütemezni lehet, szoktak is ilyet ajánlani a bankok, de ha évekig nem találsz munkát, ami képzett emberekkel is megeshet válságban, akkor nem lehet úgy átütemezni, hogy ki tudd fizetni valaha anélkül, hogy elárverezzék a lakásod.

Egyébként munkanélküliségre lehet biztosítást kötni a hitel mellé. Én ezzel együtt is extrém kockázatosnak tartom

Én azokat sajnálom, akik hitelt vettek fel, és önhibájukon kívül nem tudták fizetni (pl. betegség).

Én inkább azokon vagyok kiakadva, akik évtizedekig trónolnak egy 8000 Ft lakbérű önkormányzati lakásban, amit rászorultsági alapon gyakorlatilag megkaptak örökbe, és ezt az időt, ami alatt majdnem ingyen laknak az önkormányzat jóvoltából, nem arra használják fel, hogy teremtsenek maguknak valami normális egzisztenciát, hanem arra, hogy vakarják a seggüket és potyogtassák a gyereket, aztán amikor már összedől a ház, mert abba is szarik bele, akkor hatalmasra nyílik a pofája, hogy neki jár ingyen egy másik, és válogat, hogy milyet méltóztatik elfogadni. Ha rajtam múlna, az összes ilyet kiraknám az utcára, a gyerekét a nevelőintézetbe... A megüresedett lakásba meg beraknám azt, aki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe, és megmondanám, hogy itt lakhat 3-5 évig, amíg talpra kászálódik, aztán amikor rendbejött az élete, akkor megkapná a lakást a következő ember, aki nehéz helyzetben van, de talpra szeretne állni.