Miért mondják sokan, hogy a CSOK-ot és babavárót igénybe vevők úgy fognak járni, mint a devizahitelesek?

Én ezen nem csodálkozom. :)

Mellettünk telket adják-veszik egymás között, ugyanis nincs vállalkozó aki 3 éven belül tudná kezdeni a ház felépítését. A legkedvezőbb ajánlat is 30 milliónál kezdődik egy 500 lelkes faluban.

A lakásoknál sem kisebb a probléma. Fillért nem ér egyik-másik, 10 millió alatt szinte nem kínálnak mégsem.

Itthon nem a gyerekvállalási kedvet kellene "megvásárolnia" az államnak, hanem arról gondoskodnia, hogy ne akarják elhagyni hazánkat a munkaképes korúak.

Itthon akarjanak dolgozni, boldogulni, aztán idővel legyen kedvük gyerekeket vállalni, akik szintén csak üdülési jelleggel akarjanak külföldre kiruccani.

Mert mos mi van, ha a CSOK által lesz 3 gyerek? 20 év múlva Ő is lelép az országból, ha semmi nem változik. Az igazi célját nem éri el ez a támogatás sem.

7

Ingatlanra ott a CSOK. Plusz azon kívül az önerő, mert nyilván a CSOK 10 milliója nem elég. De az nagyon beteg, akinek semmi saját megtakarítása sincs, de felveszi a CSOK-ot + a babavárót és az egészből ingatlant vesz.

Ha van 20 millió forintom, az nem azt jelenti, hogy én akkor most tudok venni egy 20 milliós ingatlant. Vésztartalék? 6 havi megélhetés félretéve? Ingatlanvásárlás egyéb költségei? Csak így kezdetnek. (És akkor még semmilyen valódi megtakarításról, félretett vagyonról nem beszélünk.)

Jaj, utolsó...

Maradjunk már a földön!

Nyilván nem azért veszi fel, mert egyébként van 10 milliója, amiből vissza tudná fizetni!

6 havi vésztartalék?

Ez jól hangzik, de azért ne rugaszkodjunk el a valóságtól.

Vagyis biztos vannak családok, ahol ez a pénz mindig is megvolt. Őket nevezzük gazdagoknak.

Én most 30-as nő vagyok, és úgy nőttem fel, hogy soha nem volt félretett pénzünk.

De amúgy mindig volt mit enni, meg volt ruhánk, szerintem egy teljesen átlagos, hétköznapi család voltunk, anya, apa, 2 gyerek. Az iskoláinkat normálisan elvégeztük, a nővérem középiskola után dolgozni kezdett, én elmentem egyetemre, állami képzésre.

Kiskorunkban mindkét szülőnk dolgozott, majd kamaszkorunkban már csak egyikük. Akkor már kevésbé éltünk jó módban, de még mindig normálisan. Volt, hogy hó végén kellett kölcsönkérni, de nem állandóan, és mondom, nem éheztünk. Egy hitelmentes lakótelepi panelünk volt.

Fizukor mindent megvettünk, pedig az az egy szülőnk, aki dolgozott, egy sima gyári munkás volt.

Mondhatni, hónapról hónapra éltünk, de nem éltem meg tragédiaként, és ők sem, egyszerűen normálisan éltünk, nem szenvedtünk hiányt semmiben, és nem voltunk gazdagok.

Őszintén megmondom, soha nem is történt semmi olyan, amire szükség lett volna több százezer vagy több millió félretett pénzre, és most se nagyon tudok ilyesmit elképzelni.

32 éves voltam, amikor először egy millió fölé kúszott a kis megtakarításom, mindezt úgy, hogy egyedül van egy lakáshitelem, amit rendesen fizetek, és 0 ft önerővel vettem fel, mármint nem volt semmi saját pénzem, egyik banknál felvettem személyi hitelt önberőnek, másik banknál meg lakáshitelként a nagyobb részt.

Így vettem vidéken egy házat. És még emellett tudok félretenni, pedig nettó 200-at sem keresek, és van egy eltartottam.

Abból indulok ki, hogy ha el is veszíteném a munkám, hamar találnék másikat, mert ma mindenhol munkaerő-hiány van.

Ha hosszabb táppénzre kényszerülök, akkor sem maradok bevétel nélkül, és simán ellennék a pár tízezerrel kevesebb táppénzből.

Ami mondjuk hatalmas kiadás lehetne, ha egy vihar levinné a ház tetejét.

De van biztosításom, a lakáshitelhez kötelező, így semmibe nem kerülne a dolog.

Esetleg a temetéseket szokták még ide sorolni, ha valaki meghal, az nem kevés pénz. De a mi családunkban sosem volt divat a koporsós temetkezés, és ma már haza is lehet hozni a hamvakat, sokan ezt teszik, én sem vagyok ettől kiakadva. Ha valakinek nincs momentán fél milliója, semmi baj, pár év múlva is el lehet szépen temetni.

De amúgy mivel vidékről ritkán jutunk el a temetőbe, én a fali kis pici emlékhelyeket preferálom, az meg nem hiszem, hogy néhány tízezernél többe kerülne.

Szóval komolyan mondom, nem értem, mi ez a nagy hype a megtakarítás körül.

Szó sincs róla, jó dolog, ha van, mert tényleg ad egy biztonságot, de azért ne idiótázzuk már le azokat, akiknek nincs, vagy a családjuknak sosem volt, mert ők is teljesen normálisan felnőttek, és pont ugyanolyan keményen dolgoznak, attól te nem leszel értékesebb vagy jobb ember, hogy van a számládon 6 havi fizetésednek megfelelő összeg.

Dolgozz, legyen olyan szakmád, amivel simán találsz állást, és akkor nem érhet baj.

De ha nincs olyan szakmád, akkor is elmehetsz árufeltöltőnek, és abból is ki fogod tudni fizetni jövő hónapban a hiteledet is, meg a gyerekednek is tudsz enni adni.

A munka nem szégyen! Ma aki akar, az tud dolgozni, szerencsére évek óta nem hallani azt a dumát, amit 10 éve mindenki tolt, hogy "hónapok óta állást keresek, de semmi"

Ma csak az nem dolgozik, aki nem akar, és tökéletesen teljes életet lehet élni megtakarítás nélkül is, az ember egyszer fiatal, utazzon, szerezzen élményeket, költse magára, amit megkeres, ráér később félretenni.

Addig menjen, amíg bírja!

Én a magam részéről nagyon örültem volna egy ilyen 10millás hitelnek.Mindenképp 3 gyereket szerettünk volna,jöttek is sorban,válás közelében sem voltunk soha,külföldre sem akartunk költözni,gyakorlatilag nekünk ingyen pénz lett volna és nem 55 nm-en nőnek fel a gyerekeink,mertünk volna picit nagyobbat álmodni(legalább a lányomat külön szobába rakni).

Persze ez a másik véglete az előttem vízionált történetnek és nyilván előre nem lát senki évtizedeket.

Aki utazik és költ magára, sokszor az is hónapról hónapra él, mert amit megkeres, azt el is költi.

Nem feltétlenül rossz dolog ez, csak van, aki így magyarázza.

Szóval ha ma egy fiatal mérnök megkeres havi nettó fél milliót, és abból márkás ruhákat vesz, étterembe jár, meg bejárja Európát, akkor mondhatjuk, hogy jól él.

De a fizetését egy hónap alatt elkölti, és a következő havi kiadásait már a következő havi fizetéséből finanszírozza, hiszen nincs egy olyan jól jövedelmező vállalkozása, amihez hozzá sem kell nyúlni, csak kivenni belőle a pénzt.

Szóval az, hogy "hónapról hónapra élünk", közel sem jelenti azt, hogy ne telne mindenre, akár utazgatásra is. Igenis telik, csak a fiatalok érzik, hogy MOST akarnak élni, és nem majd 40 évesen, derékfájással utazni, gyerekek mellett.

Nem kell félremagyarázni, nekem is minden egyes hónapban szükségem van a fizetésemre, mégsem szenvedek hiányt semmiben.

Na igen, a másik dolog: ez az egész igazságtalan, de hát ilyen az élet.

Aki már vállalt 3 gyereket, és nem kapott rájuk semmit, az mit érez? Hogy ő egy senki, ő nem fontos a társadalomnak, az ő gyerekei nem érnek annyit az államnak, mint a mostani gyerekek? Elhiszem, hogy kellemetlen, mert tényleg nem lakhatott mindenki 200 négyzetméteres családi házban, és ahol épp most repülnek ki a frissen nagykorúvá vált gyerekek, ők nem kaptak ám se CSOK-ot, se nagycsaládos adókedvezményt.

Tudom, volt akkor is szocpol, de annak az összegét még akkori értéken sem lehet összehasonlítani a most boldog-boldogtalannak odadobott tíz- meg húszmilliókkal.

Egyébként az én gyerekkoromban nem sok 3 vagy többgyerekes család volt. Jellemzően max 2 gyerek volt, legalábbis ha az osztálytársaimra gondolok, ritkaság volt a 3 testvér.

Akkor aki jól akarta felnevelni a gyerekét, meg mindent meg akart adni neki, max 2 gyereket vállalt.

Ma akkor vagy hátrányban, ha 1 vagy 2 gyereked van, mert azok nem érnek annyit. Ma akkor tudod "gazdagságban" felnevelni, ha 3 van.

Talán nem is kéne még idézőjelbe sem tenni, annyi mindent ingyen kapnak már. Ez sokaknak fájó pont, én megértem a másik tábort. De nem hiszem, hogy létezne olyan megoldás, ami mindenkinek megfelel.

Bár az arányokon lehetne javítani, akkor talán igazságosabb lenne a rendszer.

Teljesen egyetértek veled,pontosan így van.Én 44 éves múltam,a gyerekkoromból nem is emlékszem 3 gyerekes családra.

Mi valóban "rosszkor" hoztuk össze a gyerekeket,mert az első a Bokros csomag idején született,aztán mire igazából örülhettünk volna a családi adókedvezménynek,addigra már nem járt nagycsaládosként,mert "csak"egyetemisták"voltak.

De persze siránkozhatnék,hogy már eleve az életkezdésünk nehezebb volt,pár évvel a felnőtté válásunk előtt még járt az úgymond"ingyen"lakás,szocpolt sem tudtuk igénybevenni..

Ettől függetlenül egyértelműen azt éreztük,hogy könnyebb 3 gyerekkel,mint amikor 1-2 volt és persze mi ugyan kiöregedtünk a támogatásokból,de a lányomék igénybe tudták most venni a babavárót,így a tavaly vásárolt lakásukat 1 szobával nagyobbra tudják cserélni máris,ami már elég lesz 3 gyerekhez is.Az már csak hab a tortán,hogy a pénz kiutalása előtt kiderült,hogy gyermeket vár. : )

CSOKot nem venném fel, a babaváró próbáljuk. Még úgy is, hogy a valóság az az, fene tudja lesz-e gyerek (amúgy tervezzük hogy lesz). Még úgy is, hogy tudom, hogy 5 éves kamatperiódusú hitel - emiatt nem szeretnénk 20 évig törleszteni.

Nekünk ez arra kell, hogy fel tudjuk újítani a házat, amit ha nem teszünk meg akkor a rezsi viszi el a pénzt. Van lakástakarékunk, nyugdíjelőtakarékunk, ezek kB 2 év múlva járnak le. Namost ha ezeket felhasználjuk sem tudjuk az egész felújítást fedezni. Megpróbáltuk az MFB-s energetikai korszerűsítés is, de sajnos a fajlagos költségek miatt egy csomó önerő kellene hozzá (a 10%on felül).

Szóval jah... Az emberek felveszik ezeket és el verik ilyen hülyeségre, mint lakás, ház, felújítás, stb stb....

Szóval szerintem nem kell itt leszólni senkit amiatt hogy hitelt vesz fel, mivel sajnos ezt másképpen nem lehet megoldani...

Ki mondta hogy a lakás meg a ház hülyeség?

Anélkül pont nem lehet (vagy legalábbis nem kéne) gyereket vállalni, pont ezt fejtettem, fejtettük ki.

A babavárónak is ez a lényege, hogy a megélhetésedet stabilizálja, hogy után jöhessen a baba.

Nyilván nem arra gondolt a törvényhozó, hogy 10 millióért kéne babakocsit meg kis rugdalózókat venni, holott maga a babavárás szó inkább erre vonatkozik. Mert ha azt mondod valakinek, hogy "babát várunk", nem arra fog gondolni, hogy fűtéskorszerűsítést terveztek, hanem hogy vesztek egy kiságyat, meg ilyesmiket.

A babaváró hitel egy Pénzügyi termék, egyértelműen lakáscélú. De esetleg komoly, nagyobb kiadás is szóbajöhet, pl. kocsi, mert kistelepüléseken nincs se kórház, se rendelő, se patika, és nagyon körülményes ott nevelni egy gyereket, főleg mikor a tömegközlekedés is több óránként esedékes... én pl. ilyen helyen lakom.