Ti tennétek bejelentést az adóhatóságnál a volt munkáltatótokkal szemben az adott helyzetben?

Egyik reggelre nagyon betelt a pohár. Mikor bementem a céghez félrehívtam a tulajdonost egy rövid szóbeli felmondásra, ami 3,5 órára sikeredett, mert kipakoltam mindent, ami felgyülemlett bennem 2,5 év alatt. Nem akartam, csak annyit mondani, hogy távozom. Mikor fel akartam állni a székből, felugrott, becsukta az ajtót, és annyit mondott, "hallgatlak". Ismerem, egy pénzösszegre lett volna kíváncsi, amiért maradok, mert egy jól teljesítő emberét vesztette el. De én már nem akartam maradni, így inkább kipakoltam.

Nagy vonalakban:

A második munkanapomon rájöttem, hogy egy idegbeteg. Repült a vezetékes telefon, 1 hétig nem volt vezetékes telefon a cégnél, a következő héten a mobiltelefon az irodában, ráadásul az ügyfelek előtt. Harmadik héten már úgy beszélt velem (is), mint egy darab szarral. Milliószor megalázott az ügyfelek előtt, a munkámat egy szarnak állította be (később kiderült, hogy ez lett volna a motiváció a jobb munkára). Természetesen én voltam az egyetlen állat, aki szombatonként bejárt dolgozni, akinek nem volt fix helye (munkaköre), és mindent megcsinált. Ha kellett autót szereltem, ha kellett kamiont szereltem, ha úgy volt még az autómosást is megcsináltam, nem különösebben érdekelt, hogy mit csinálok, csak bántott, hogy más helyett dolgozom sokszor. Az eredeti munkaköröm amúgy autószerelő lett volna, mindemellett a nehéz fizikai munkát is megcsináltam (kamion, tgk), és vállaltam a(z anyagi) felelősséget (is) egy több százezres munkáért, nagyon kicsi pénzért. Életem végig ott kellett volna dolgoznom, ha egy kicsit is hibáztam volna benne, mert arra is van esély, akár mekkora tapasztalatom van. Mindent megtettem, soha senkinek nem mondtam nemet, soha. Mindenki másnak csak 1 adott munkaköre volt, nekem minden munkakörben kellett dolgozni, lényegesen kevesebb pénzért és ez legbelül nagyon bántott. A legbántóbb az volt, hogy volt olyan munkakör, ahol úgy álltak már hozzá, hogy majd én úgy is megcsinálom, nem erőlködtek, holt komótosan dolgozgattak és senki nem szólt rájuk, bár erről nem szóltam konkrétan a felmondásomkor, csak megjegyeztem, hogy nagyon be vannak egyesek kényelmesedve a másik kárára, majd a tulajdonos bólogatott. Véleményem szerint érezte a dolgokat, csak nem tett érte sosem. Iszonyatos harag van bennem, és egy alpári bunkó tudok lenni, ha kiborul belőlem a szar. Egy szó nélkül végig voltam hallgatva a 3,5 órában, nem nyikkant bele a tulajdonos, kussolt, és bólogatott, helyeselt, miközben az élete munkáját és jelenlegi helyzetét hordtam el mindennek, amin változtatni nem akart.

Viszont a fülem mindig jó volt, és megjegyeztem dolgokat, többek között hogy egy adott tevékenységi körhöz vonatkozó számlákat rosszul állítottak ki az ügyfelek részére 2005 óta. Lényegében a számlázás volt rossz, amire a cégtulajdonos és az ügyvezető helyettes figyelmét a könyvelők hívták fel, 2015 -ben. Az ügyvezető meg egy lepcses szájú volt mindig is, ha érdeke volt beszélt ilyeneket. Hát hozzám is eljutott, ahogy az is, hogy ez több 100 millió forintos büntetést vonhat maga után. Nem kicsit hibáztak, és nem rövid ideig.

Ma egy teljesen nyugodt cégnél dolgozok, ahol teljesen normálisak az emberek és legfőképpen a főnök. Lehet viccelődni, jót nevetni dolgokon, barátkozó, haverkodó. És nem kell könyörögni hónap végéig a múlthavi fizetésért.

A legfontosabb volt számomra a nyugalom.

Ti feldobnátok a céget? Annyira különösebben amúgy nem izgat a dolog, csak néha motoszkál a fejemben az információ, amiről nem is kéne tudnom.