Mi az export számla deviza-árfolyam helyes megválasztása, ha ELÁBÉ is van?

Terméket exportál egy cég, de a termék nem az övé, hanem felvásárolja. Először van az áralku a külföldi vevővel devizában (ez szerepel majd a számlán), majd amennyiért külföldre el tudja adni, azt jelzi a belföldi eladók felé, akik ugyanezt az összeget szeretnék forintban. (Az elvárás - ezt most nem taglalom - szerint a közvetítőnek ebből egy fillér haszna sem származhat.) A vevői számlákat teljesítés napi MNB középárfolyamon könyveljük, devizában vannak kiállítva. A vevő devizában utal. DE! mivel ahhoz, hogy forintban tovább tudjuk utalni a tényleges eladóknak, ahhoz a cégnek át kell váltania a bankban forintra, tehát a kimenő számla devizaértékét egyedi árfolyamon számítja át forintra, és erről kér számlát a belföldi eladóktól ugyanarra a teljesítési napra, a telj. napján érvényes egyedi árfolyammal. Szerintem ezzel nincs is baj, csak így a közvetítőnek eredménye képződik, hisz a bevétele ugyanazon euro közép, míg a kiadása ugyanazon euró egyedi árfolyamán van elszámolva. Van-e mód arra, tehát van-e olyan devizaelszámolás választási mód, hogy könyvelésben a két számla (kimenő - érkező) egyazon forintértéken kerüljön kimutatára. És a közvetítőnek ne képződjön sem ereménye, sem vesztesége!