Meg tudnátok kicsit nyugtatni?

Mi az amitöl félsz? A levegötöl? Igaz, abol lessz vagy annyi. A félnapos út az mondjuk kitesz valamit mert vonaton is türelmet jelent, a távolságot valahogy meg kell semisiteni, az pedig idöbe tellik. Amikor elöször száltam be nagy útra indulva, engem is nyugtalanított a 6.5 óra Paris- Yaounde. Nekem ezt most kikell birnom? Ennyi idöt ilyen kis helyen? Meg tíz nap mulva visszafelé még egyszer? Ilyen nyugtalanság kavarta a közérzetemet, MIND AZ MELLETT, hogy több mit 400 órát voltam már levegöben, már több mit 1100-szor leszáltam.

Ez a nyugtalanság csak egy ártatlan ideg játék az ember porcikáiban. Az öröm félelem várhatatlanság játéka.

Csak az lessz számodra idegen, hogy nem lessz kontaktus a talajjal, mert a kerekeket felemelik. Ha pedig a kerék nem ér le akkor mindegy, hogy hol halad a gép elöre, hát mennyün feljebb. Na itt a másik furcsa, hiába nézel ki, nem láttsz sok mindent mint a vonaton.

Majd amikor leszáltál azt fogod magadtol kérdezni: mi volt ezen izgulni való?

Feltétlen ablak mellé ülj, és bámulj le gyermekszemmel a világra.

Hihetetlen élmény lesz!