Halálfélelem repüléstől, utazástól?

Én is félni szoktam (a repüléstől alapból is rettegtem mindig, hiába tudom, hogy butaság, az autóban meg főleg a balesetünk óta, amiatt "megértem magam"), de én fejben helyre tudom magam tenni.

Igyekszem elterelni a gondolataimat, a kocsiban pl. nem nézek ki előre, csak oldalra, a tájat figyelem. A repülőn meg rövidebb utaknàl szerencsére gyorsan eltelik az idő, általában úgy kalkulálok, hogy a felszállás kellemetlenségei úgyis elvonják a figyelmem a sima félelemtől közel fél órára, landolás előtt meg kb. fél órával elkezdünk ereszkedni, és nekem onnantól jobb szokott lenni (van egy kis "most már csak letesznek valahogy-érzés" :)

Ezzel az okoskodàssal az idei bolgár nyaralásra szinte már élveztem az utat, mivel az egész repülőút alig volt 1 óra, azaz nem nagyon volt holtidő a le- és felszállás között :)

Persze mindenki másképp, mástól retteg, de neked nincs esetleg valami hasonló gondolatod a magad megnyugtatására?

Én utàlnám magam gyógyszerezni, ha nem muszáj (inkább bedobok egy felest indulás előtt 😀).

De amúgy az is egy erős érv, ami hatni szokott, hogy ha el akarok jutni valami jó helyre, akkor el kell viselni az utazást is... (2-2x voltam Ázsiában és Közép-Amerikában, szóval volt időm gyakorolni az agykontrollt 🙃).

Jó utat kívánok neked!