Aki már repült repülővel: féltetek, hogy milyen magasan vagytok, hogy mi lesz, ha lezuhantok? Vagy totál nem venni észre, hogy magasan vagy (hogy ott nincs tériszonyod) és a végén meg alig akartatok leszállni, annyira tetszett.

Én repülőmániás vagyok, úgyhogy végig kint volt a pofám az ablakban :D

"totál nem venni észre, hogy magasan vagy"

hát amikor az Alpok kis kavicsnak tűnik alattad akkor azért észre lehet venni! :D

Nem úgy észleled a magasságot, hogy attól besz.rsz. Inkább mintha egy műholdképet néznél.

Én sosem féltem, de a volt párom igen, neki is főleg a felszállás volt a kritikus pont. Egyrész ahogy az erő a székbe nyom és élesen emelkedik a gép, másrészt utána gyorsan huppan egyet, ahogy a pilóta beáll az utazási szögre. Ezt lehet egy fél mp erejéig zuhanásnak is érezni, ami meglepő annak, aki nincs rá felkészülve.

Meg persze a turbulencia is jó buli, de rendes nagygépek az enyhe rázkódást okozóknál erősebbeket messziről elkerülik.

"Egyrész ahogy az erő a székbe nyom és élesen emelkedik a gép,"

Én ezt a részét élvezem kifejezetten :)

Én szerencsés vagyok és nagyon gyakran utaztam repülővel, amíg nem volt covid.

Az első repülésem csecsemőkoromban volt, nem emlékszem rá és akkor még nem is tudtam volna félni vagy ilyesmi.

Hogy milyennek érzem általában? Csak a felszállásnál/leszállásnál lehet érezni, hogy most valami különleges történik, amikor a gép elhagyja a kifutópáyát és felemelkedik, már nem zötyög, viszont lehet érezni a meredek szöget/ismét a futóműre nehezeik, mindig lehet hallani, érezni a csapódást. Aztán olyan, mintha bármilyen más tömegközlekedési eszközön utaznál. Talán annyi a különbség, hogy nem zötyög, mint a busz, vagy a magyar vonatok, teljesen "sima". Persze néha előfordulhatnak turburenciák, akkor be is mondják, hogy csatolják be az öveiket stb stb, de általánosságban a repülés, a repülőn való közlekedés nekem tisztára olyan, mintha a Földön ülnék vagy járnék.

A tériszony biztosan nem jön ki, ha nem nézel ki az ablakon. De ha kinézel, akkor sem biztosan. Sok embernél csak akkor mutatkozik, ha a "szabadban" van, vagy hogyha közvetlenül maga alatt látja a mélységet, amik a repülőn nem állnak fenn.

A repülőből nem kinézni nem nehéz, tekintve, hogy az ablakok kisebbek, mint egy autó oldalsó ablaka. Ha mellette ülsz, egyszerűen lehúzod a "rolót", ha nem, úgyse látsz ki egykönnyen.

Kinézni nekem már többnyire nem különös élmény. Csak a felszállásnál meg a leszállásnál érdekes számomra, magasan valószínűleg csak a felhőket látom, vagy tengert. Ha látszik is a föld, csak egy random zöldes, szürkés színfolt.

Viszont nagy élményem volt ezzel kapcsolatba, amikor a londoni City Airportra utaztam (ez a város területén belül van), a repülőről olyan fotókat csináltam... ahogyan a kanyargó Temze fölötti ködből kitörnek a Canary Wharf tornyházai... Ha jó irányból száll fel/le a gép, akkor Budapest is egészen jól látszik, meg a Dunakanyar. Szóval a fel- és leszállás tud a leglátványosabb lenni szerintem.

Hogy nem gondolkodsz-e a veszélyen? Néha én is elmélázok rajta, és mindig örülök, hogy biztonságban megérkeztem. De ez igazából fölösleges, hiszen ez a legbiztonságosabb jármű. Autóbalesetben majdnem kétezerszer annyian halnak meg évente, mint légiszerencsétlenség során.

Hát..amikor az óceán felett éjjel kicsit dobalni kezdett a gép azert befostam. De csak par percig tartott. A fel es leszallast nem szeretem. Persze izgi meg minden, de az a hulye erzes..nem birom.

Igyekeztem nem arra gondolni hogy egy vekony kis lemez valaszt el a 10000 m zuhanastol.