Ti haza mennètek?

Jó magam is lassan 12 éve élek kint családostól.

Sok barátom, akik hasonlóképpen küszködtek az erős honvággyal már mind hazament. Ellentétben az előttem íróval, szinte egyik sem bánta meg a döntését. Otthon is boldogulnak, jól érzik magukat, és élvezik az életet.

Nekem is vannak időszakaim amikor vágyom haza, főleg amikor 2 hetet otthon nyaralok. Engem is zavar, hogy sok minden hiányzik ami otthon van, és itt nincs. 12 év alatt az időjárást még mindig nem tudtam megszokni, és bizony hiányoznak az igazi nyarak amikor 30-36 fokok vannak. Mi most úgy vagyunk az egésszel, hogy lesz ami lesz. Ha egyszer végképp elegünk lesz akkor hazamegyünk. Van lakásunk,(jelenleg üresen áll) munka is akad, ettől nem félünk. De egyenlőre elvagyuk kint is.

Én mindig azt mondom, hogy az ember ott éljen, és úgy éljen ahogy neki jó, és ne mások mondják meg.

Ha te már nem érzed otthon magad, ha már úgy telnek a napjaid, hogy reggel csak kinézel az ablakon, és már sírva fakadsz a honvágytól, akkor menj haza. Otthon is fogsz boldogulni, mert ettől nem leszel életképtelen. Nem mindenki tud változtatni, vannak akiknek ott az otthon ahol születtek, éltek. Nem mások rosszindulatú megjegyzéseit kell végighallgatni. Ez olyan téma amit magad és családod kell, hogy döntsön.

Én biztosan nem, de ez én vagyok. Egyszerûen nem tudok kötõdni egy helyhez sem, a magyarhoz meg végképp. Már egész kiskoromban kiköltöztünk családostól munka miatt, majd haza, aztán megint ki. Szóval bár éltem Magyarországon, illetve jelenleg is itt vagyok, nekem nincs olyan, hogy haza. Lehet ezért árulónak bélyegezni, ez akkor is így van. Ismerek olyat is, akinek szimplán elege lett a magyar mentalitásból, életstílusból és 18 éves korában lelépett Németországba. Azóta is ott él viszonylag egyszerûen, de esze ágában sincs hazajönni. Van olyan is, aki nemrégiben hagyott itt jól fizetõ állást szintén azért, mert betelt nála a pohár. Most Franciaországban van szintén elég szerényen, de normálisan. És nem akar visszajönni, hiába volt jobb fizetése.

Viszont ha te igenis kötõdsz ide (ami nem baj, sõt nagyon tisztelendõ dolog), akkor gyere vissza és próbáld meg újra. Lehet, hogy csalódni fogsz és megint kimész, de ha most nem jössz, benned maradhat a kérdés, hogy "mi lett volna, ha..."