Ti hány évesen engednétek el a gyereket egyedül a haverokkal nyaralni Balatonra?

Én voltam a gyerek:

9 éves koromtól jártam táborokba (külföldre is), ahol ugye tanárok "felügyeltek" minket. De akkoriban - 90-es évek - még szabadabban hagytak minket, nem volt szokás, hogy mindenért a tanár a felelős, ezért percre pontosan beosztja az időnket, és mindenre odafigyel... Leginkább az volt, hogy csináljunk, amit akarunk, és ha gond van (ami sosem volt), akkor van ott felnőtt, akihez lehet fordulni.

13 évesen engedtek el először úgy, hogy hárman lányok lementünk Balcsira egy hétre, panzióban szállással. Ott volt reggeli, amúgy kaptunk pénzt... Ennyi. Még nem volt mobiltelefon, azt hiszem, utcai telefonról egyszer vagy kétszer hazatelefonáltunk. Amúgy képeslapot volt szokás küldeni, ami általában később érkezett meg, mint mi. :)

14-15 évesen meg már egyedül is utaztam, először csak országon belül 2-3 napra, majd (már fiatal felnőttként) külföldre is, hosszabb időre.

A mai napig imádok egyedül utazni.

30/N

20 éves volt kb. De nem akkor engedtem el, hanem akkor ment először.

Korábban is voltak együtt barátokkal, de akkor olyan helyre mentek, ahol (vagy a közelben) volt felnőtt is. Valakinek a nyaralójába, ahol ott voltak a szülők, vagy nagyszülők.

Nem is az elengedés miatt alakult szerintem így, hanem korábban nem igazán volt pénz arra, hogy csak úgy elmenjenek bárhova önállóan. Ismerősök, barátok nyaralójában meg mindig volt valaki más is, ezért nem voltak tök egyedül.

Én 14 voltam amikor először voltam a haverokkal a Balatonnál.

20/L