Hogyan fogadjam el, hogy szegény vagyok (én és a családom), hogy ne irigykedjek a többi fiatalra?

" egy csomo tapasztalatot szerezhetsz amit a gazdagok nem"

Jaja, pl. hogy hogyan kell mindenről lemondani, mindenre eleve lemondóan gondolni, mert te azt nem engedheted meg magadnak, hogyan kell hazudozni a barátaidnak, hogy miért nem mész velük, sem kávézni, sem bulizni, sem moziba, sem strandra, sem táncórára, sehova, pedig közben csak az a bajod, hogy nincs egy filléred sem ezekre.. hujjé, micsoda élvezetes fiatakor. És igen, mindezt köszönd meg a szüleidnek, akik bevállalták a gyereket, mert nekik gyerek kell. Hogy a gyereknek mi kell.. jaaa, hát azt ők nagy ívben leszarják.

Kedves kérdező :-)

Maximálisan megértem a problémádat - száz meg száz ember szenved ettől (hogy a másiknak több van, jobban megy neki és irigykedik) még felnőttként is! Fiatalként pedig még nehezebb ezt megérteni, elfogadni...Magam is hasonló cipőben jártam sulis koromban - de én 17 évesen még osztálykirándulásra és moziba sem tudtam elmenni a többiekkel. Ezzel szemben jól ismertem a végrehajtókat, mert anyám nem fizette a lakbért :-(

17 évesen suli mellett hajnalban újságot hordtam ki, a lakást sikerült megmentenem - fizettem a tartozást - s ma már saját tulajdonú ez a lakás.

14 éves voltam, amikor először láttam a Balatont és 35, amikor először a tengert. Aztán később úgy alakult az életem, hogy MINDEN ÉVBEN kint voltam Spanyolországban (segítő idegenvezetőként :D)

SŐT! 45 évesen ültem először repülőn :-)Szóval előtted az élet - ami most nem jön össze, az később még Kánaán is lehet :-)

A legnagyobb probléma az, hogy az emberekbe belesulykolják: PÉNZ = BOLDOGSÁG, pedig ez nem így van. Az egyik válaszoló is leírta, a boldogság nem a pénzen múlik :-) (és ilyenkor szokták azt mondani, hogy ezt a szegények mondják, megmagyarázva ezt meg azt...) Pedig hidd el, hogy így van.

Életem egyik legnagyobb élménye: fiatalkoromban 3-an elterveztük, hogy lemegyünk Pestről Pécsre biciklivel. Sajnos a fiú, aki velünk jött volna, visszalépett, így 2 lány elindult a vakvilágba :D volt ott minden - fürdés a Velencei -tóban, éjszakai majré a pokróc alatt a szabadban :D és rengeteg kaland, amit most nem írok le.

Tekintettel arra, hogy a bicikli adott volt, igazából szinte semmivel sem került többe, mintha otthon ültünk volna a tévé előtt és chipset majszoltunk volna... Talán több vizet, üdítőt ittunk :-)

A fogalmazásban - szerintem - nem kellett volna kamuznod, hanem megírni, hogy nem voltál sehol. Ez nem a Te szégyened és nem is anyukádé, hanem a társadalomé (jaj, most jön a lepontozás :D).

Az is, ha valaki szegény és az is, ha más emiatt lenéz.

Amit tehetsz: nézz szét a lehetőségeid között, hogyan tudnád élvezetessé tenni a nyaradat.

Ha strandolni eljuttok és moziba is, akkor azért olyan nagy baj nem lehet... :-)

Van biciklid? Ha van, verődjetek össze páran és induljatok neki közeli településekre kirándulni, nézelődni, Ha van közeletekben, akkor várlátogatás, stb.

.Ha nincs, gyűjts rá - máris lesz egy célod és ha megvetted, egy kis örömöd és szabadságod :-)

Mi például úgy tudunk kiszabadulni a belvárosból a fiammal, hogy egy ismerős idős néni telkét elvállaltuk, hogy karbantartjuk - így aztán kint vagyunk a szabadban, napsütésben, jó levegőn , közelben a Dunapart, stb. És nekünk ennyi is elég a nyugalomhoz, boldogsághoz :-) A hétköznapok úgyis nagyon hajszásak.

Más..A gyerekem zeneiskolába jár, eljutottak repülővel Londonba is úgy, hogy nekünk csak 15 ezer ft-ba került (pl. költőpénz, 10 ezer, de abból is hazahozott, mert ellátást kaptak)

Hogy is van ez, hogy csak sok pénzből lehet jól gyereket nevelni? :D - kérdező, ez nem Neked szólt.

Szóval mégegyszer: nézz körül, mi az, amit szeretsz csinálni, mi az, ami örömöt okoz és azt hogy tudnád megvalósítani, illetve a lehetőségeid közül mit tudsz kihasználni?

Pl. nálunk egy strandbelépő 1500 ft körül van - ennyiből már el lehet tölteni akár csak 1 éjszakát erdei házikóban is (pár fiatal + 1 felnőtt)

Végezetül: 8 éve mi sem voltunk "nyaralni", a szó legszorosabb értelmében, de ha nagyon elegünk van, csak kiszabadulunk 1-1 napra a városból. Tavaly pl. találtunk egy olyan last minute utat, ami péntek este indul, másnap reggelre lent van az olasz tengerparton, aznap este indul vissza, vasárnap hajnalban hazaér. 2 emberre 20 ezer ft volt. Sokan őrültségnek tartanák ezt, de mi megléptük és nem bántuk meg - szuper volt. A közös költséget meg 1 hónap késéssel fizettem be - de az is meglett :D Szóval nem mindig csak sok pénzzel lehet valamit elérni :-)

Akkora feltöltődés volt ez az 1 nap 2 éjszaka (péntek estétől vasárnap hajnal), hogy az csuda! Most is nagy boldogsággal gondolunk rá... pedig 20 ezer ft könnyen elmegy kajára, hülyeségekre is, oszt semmi emlék nem marad belőle :-)

Remélem, ezekkel a példákkal tudtam egy kis "löketet" adni, hogy megtaláld, mi tenne Téged boldoggá, s jól teljen a nyarad :-)