A régi bányászvárosok (pl. Komló, Tatabánya) tényleg nem valami szépek? Miért?

Attól függ, hogy vesszük...Komlónak pl.: gyönyörű fekvése van, de maga a város tényleg ritka ronda: szürke panelok stb.

Én komlói vagyok. A környék gyönyörű, a hegyek, a környezet, minden.. Kivéve a város. Na, az tényleg undorító. Figyelj, ezekbe a városokba fénykorukban özönlöttek a munkát kereső emberek. Ezeket el kellett szállásolni, így jó kis szoci panelokat építettek.. Ennyi a történet. Valamint (Komló esetében) a város nekiállt elszegényedni, beköltöztek a cigányok, és kész is a baj.

Én is komlói vagyok :) Szerintem megvan a város szépsége, csak épp a településtervezést szúrták el, mert a hőerőmű a városközpontba került. Sok a panel, emiatt elég szoc-reál a hangulat, viszont van egy alig kihasznált arborétumunk, egy igazi zöld sziget. Pécsről pl ez hiányzik, de hát kinek mi az igénye. Amúgy igen az ilyen bányász városok nem a legszebbek, mert rohamtempóban építették. Manapság elöregedik a lakosság is, régibányász nyugdíjasok vannak túl súlyban a fiatalság munkahiányában elmegy, a kisebbség meg csak szaporodik. Ha másért nem is, de a tájért érdemes idelátogatni.

Ezek a városok jellemzően az 1950-es évek erőltetett iparosítása során nyerték el ma is ismert arculatukat. Noha környékükön korábban is folyt bányászat, a kitermelés volumenét az 1950-es években jelentősen fokozták, ami persze mai szemmel nézve szinte hihetetlen gyorsaságú növekedést jelentett a munkaerőigényt tekintve. Namármost, a bányászokat és más ipari munkásokat el is kellett szállásolni. Plusz az egész országban súlyos lakáshiány volt, hiszen még csak néhány évvel járunk a lakásállomány jelentős részében károkat okozó II. világháború után - és ugye a háborúk után népesedési boom is szokott lenni, ami Magyarországon sem maradt el. A lokális és országos lakáshiány enyhítéséhez pedig gyors építészeti megoldásokra volt szükség. Az 1950-es évek azonban még pont nem annyira a panel kora volt, az inkább a következő évtizedtől jött be. Mindazonáltal esztétikai értelemben kisebb igények érvényesültek ebben az időszakban és jellemző a szigorú funkcionalitás. De ez nem magyar és még csak nem is kelet-európai sajátosság: a nyugat-európai építészetben is felfedezhetőek hasonló korszakok. Más kérdés, hogy Magyarországon az 1990-es évek elején kipukkant a lufi és végleg bebizonyosodott, hogy versenypiaci körülméynek között az erőltetetten fejlesztett ágazatok nem igazán állják meg a helyüket. Azonban a munkaerő ott maradt helyben, de állás nélkül. És bizony a korábban viszonylag nagy becsben tartott bányászvárosok igen látványos hanyatlásnak indultak.

Általánosítani nem lehet. Miskolc és Dunaújváros is hasonló cipőben járt, és végül nem volt olyan jelentős a hanyatlás mértéke. Tatabányán pedig már az országos rátánál is jóval kisebb a munkanélküliség. [link]