Ha egyedül elmegyek Erdélybe vagy Felvidékre, akkor vigyáznom kell arra, hogy ha magyarul megszólalok vagy kiderül, hogy magyar vagyok?

Ne nézz ostoba filmeket, és akkor nem kell tartanod elrablásról. Vannak európán kívüli országok, ahol elő-elő fordul ilyesmi, de sem Erdélyországban, sem felvidéken nincs ennek nagyobb kockázata, mint saját lakóhelyeden.

Sajnos egy kukkot nem beszélek magyaron kívül, és eddig elég jól elvoltam külföldön. Erdélyben is kaptam készséges segítséget romántól. Olyan városban volt ez, ahol szinte nincs is magyar lakos, és nagyon ritka ott az a román, aki ért egy keveset.

Parkolás módjáról kérdeztem, ami nem különleges, de nem is olyan, amit panelekből összerak az ember, mint a köszönés, kérek vizet, almát stb.

Felvidéken sem volt semmi negatív tapasztalásom. Igaz, aki szobát ad ki, másképpen gondolkodik, de tavaly jártam úgy, hogy a Tátrában elromlott a kocsim és telefonom egyszerre. És ügye nem beszélek idegen nyelvet semmit.

A szállásadó rendkívül segítőkész volt, és megoldódott minden. Elutazásom után pár nappal levélben érdeklődött, sikeresen hazaértem-e.

A politikusok szeretik hergelni az embereket egymás ellen. A mindennapokban nem ellenségek sem a romániai nemzetiségek és románok, sem a felvidéki emberek.

Persze, ha valaki kiprovokálja, az magára vessen.

Fotelből gondolkozva eléggé másképpen fest a világ, mint a való életben megtapasztalva.

Az átlagember, a nagy többség nem foglalkozik azzal, milyen nemzetiségű a másik. Szlovákiát tinédzserként utaztam körbe, Erdélyt huszonkevés évesen és bizony jóval kellemetlenebb volt "a" népszavazàsról és a budapestiek ellenzéki preferenciáiról beszélgetni ottani magyarokkal, mint színromán városokban románoknak útbaigazítást adni(!) vagy szlovákokkal a vízlépcsőről eszmét cserélni. A legkomolyabb inzultus,ami ért, egy részeg meciarista nyugdíjas sörszagú "Na Slovensku po slovensky!" felszólítása volt egy Nyitra környéki kocsmában, aztán persze a faszi 10 másodpercem belül vissza is aludt az asztalra bukva. Meg talán még a magyaruk tökéletesen beszélő ukrán határőrnő javaslata, hogy tanuljunk "màr" meg ukránul, holott nyilván látta, hogy turisták vagyunk.

"Olyan városban volt ez, ahol szinte nincs is magyar lakos, és nagyon ritka ott az a román, aki ért egy keveset."

" mint színromán városokban románoknak útbaigazítást adni(!) "

A romanok alapbol nagyon jofej, vendegszereto emberek. Olyan regiokban, ahol nincs sok magyar, nincs magyarellenesseg (kiveve Bukarestben). De ott, ahol sok a magyar, ott mar gorben neznek rad egyesek.

Erdélyben nem voltam, Szlovákiában rengetegszer, és fel se merült bennem, hogy bármi bajon esne. Szlovákul még tudok is pár alap dolgot (pl. "Szia ...-nak hívnak", "mi újság", "szeretlek", ilyenek), ennek kifejezetten örülnek is.

Annyiban merül ki náluk a "magyar kérdés", hogy idegesíti őket, hogy ha valaki adott országban nő fel, akkor miért nem beszéli az ország hivatalos nyelvét.