London komolyan szo*ás?

Annak, akinek jó állása van, és nem kedvetleníti el a betondzsungel, a sok jöttment színes népség, a kosz, a kibírhatatlan időjárás, annak, lehet, igen.

Én sosem éltem Londonban, csak Liverpool mellett, egy csinos ékszerdoboz kisvárosban, ahová multinacionális munkáltatóm megbízásából volt szerencsém többször hónapokat tölteni (mint fejlesztő mérnöknek). Az más. Ott nyírott gyep van mókuskákkal, egyenruhában járó iskolásokkal, és a rendőr második nap azért állított meg és igazoltatott, mert a JOBB oldalán mentem a forgalmatlan mellékutcának gyalog, (járda helyett). Haverom három évet töltött kint a barátnőjével (ugyanennél a cégnél, a csaj meg angoltanár), és úgy kellett a családnak hazakönyörögni. AZ MÁS.

London annak szívás, aki kimegy zéró nyelvtudással, piacképes szakma nélkül, fehérn..ggernek.

Igen, egyetértek, hogy milyennek találod Londont az attól függ hogy mennyi pénzed van. Én úgy voltam hogy akkor éppen embertelenül sok pénz volt, ennek megfelelően nagyon jól éreztük magunkat.

Mondjuk télen annyira nincs napsütés, hogy a három hónap (november-február) alatt egyszer kirándultam Faróba, Portugáliába hogy egy kicsit feltöltődjek. Ez azért mindenképpen negatívum, akármennyi pénzed van.

első vagyok.

Mi a férjemmel nem mosogattunk Londonban hanem jó munkahelyen dolgoztunk a szakmánkban. Mégis az a rohanás, az, hogy az utcán simán fellöknek, amikor csak hajsza van, és rohadt büdös, koszos az egész város.. A szomszédaink annyira zavaróak voltak, hogy szinte minden hétvégén rendőrt kellett hívni rájuk (nem mi hívtuk ki, mi inkább csak csendben morogtunk, de a többi szomszédoknak is elegük volt belőlük)

Amikor kiderült, hogy a férjem át tudja helyezni magát egy kisvárosba mi két kézzel kaptunk utána. Jelenleg is kint élünk, de sokkal jobb helyen, ahol nem ennyire rohanó a világ, nem ennyire pocsék mint London. (egyébként tősgyökeres budapesti vagyok, és még Budapest után is rossznak tartom Londont)

Attól függ mit tudnátok dolgozni. Én 2 évet éltem Londonban, minimálbért kerestem, ahogy a magyarok 90%-a. Abból nagyon keményen kell spórolni, hogy félre tudjon tenni az ember. A legtöbb magyar akit ismertem, olyan csóró volt mint a templom egere. Rendszeresen kölcsön kértek tőlem lakbérre, állandóan mínuszba ment a bankszámlájuk, ami miatt még büntetést is fizethettek. Volt a magyarok lakta házunkban kaja lopás, pénz lopás, busz bérlet lopás, mocsok, üvöltözés, veszekedés...És mi még "csak" 6-8-an laktunk a házban. Volt olyan közeli magyar ház, ahol 12-en laktak egy fürdővel. A jólétért kiment magyaroknak még a fapados repülő is drága volt, sokan busszal jöttek haza látogatóba.

Maga a belváros az nagyon tetszett. Rendezett, tiszta, gyönyörű parkokkal. Ott a belvárosban leginkább csak a milliomos elit él, és a túristák. Ellenben Budapesttel, ahola tele van a város cigány negyedekkel, és kb minden épület omladozik és fekete a kosztól.

Ami undorító volt számomra az a multikultúra, és hogy dél-Londoban fehér emberként kisebbség voltam. Sokkal magasabb a bűnözés mint pl Budapesten, egyszer még a mi utcánkban is volt fegyver lövés. Pont akkor mentem vissza magyarból, és az várt, hogy levolt zárva az utca és rendőrök mindenhol.

Szóval aki jól tud keresni és jó helyen tud lakni, annak jó lehet Londonban. De a legtöbb magyar aki kimegy, azok nem éppen az eszükről híresek. Kint csak vidéki magyarokkal találkoztam, és úgy 80 százalékuknak nem volt érettségije sem, nyelvtudásuk több év után sem ért el egy gyenge középfokot. Persze, hogy az ilyenek nem lesznek sikeresek, és rossz véleményük lesz Londonról. Munka szempontből nekem sem jött be sajnos, azóta dolgoztam németben ahol 3x annyit kerestem, most itthon vagyok és ugyanannyit teszek félre mint annakidején Londonban.