Akik külföldön éltek! Hol és hogyan ismerkedtek? Ottani magyarokat kerestek elsősorban, vagy osztrákokat, németeket? Merre, mi módon szoktatok?

"Soha senki nem fog annyira egyenrangúan kezelni es elfogadni, mint egy honfitársad! "

Ez sajnos nem így van.

Nem német területen hanem máshol élek, de nekem/nekünk is vannak vegyes tapasztalataim. Van itt mindenféle ember, mindenféle szakmával, úgy ahogy otthon vannak rendes, megbízható szakemberek és olyanok is, akik kontár munkát végeznek többszörös áron - mondván magyarok vagyunk segítsük egymást.

Attól, hogy valaki magyar még nem biztos, hogy kedves, megbízható és nem ver át.

Én nem kerülöm általában a magyarokat, de nem is ugrok elsőre mindenkinek a nyakába. Azokkal barátkozom, akikkel egyébként otthon is szívesen összejárnék.

Itt nem túl nagy a közösség, középkorú szülőként nekem a családos programok azok amik érdekelnek, míg a huszonéves párokat meg más.

10: hasonlót sajnos én is tudnék írni....

Nekem is állt már ott magyar, hogy akkor mi van, mit csináljon, ki segít neki.... pénze nincs, nyelvet nem beszél. De a magyarok a szemetek, hogy nem segítenek, nem kísérgetik, nem keresnek állást neki, miért nem fogadják be. Könyörgöm, én is alkalmazott vagyok, itt mindenki örül, hogy ha van munkája és normálisan megél. Ha meg plusz pénzem/helyem a lakásban, akkor első körben a saját családtagjaimat segítem, második körben a barátaimat akik szintén kijönnének, de nem vadidegeneket istápolnék.

szereztem munkát az egyik ismerösömnek, mondta bármi jöhet, csak kapjon az otthoni minimálbérnél többet, lakhatásra, kajára nem kellett költenie...kijött, majd 3 hét mulva hazament, én lettem a szemétláda, mert többet kellett dolgoznia, mint azt gondolta..bucsuzásul a családot, ahol volt meg is lopta...persze mindenki engem vett elö, hogy miért ajánlottam egy ilyen embert, a másik részröl, hogy biztos én sok pénzt kaszáltam azzal, hogy ö kijött dolgozni (hozzáteszem 3 hétre 1400 eurot kapott, csak hát reggel 7töl este 7 ig kellett volna egy idös emberrel foglalkoznia, természetesen én ezért semmit nem kaptam, csak leb.a.szást )

ami meg legutoljára történt,- repülön egy csaj megszolitott, beszélgettünk, kiderült idejött a környékünkre, elkérte a telefonszámomat, megadtam, gondoltam, ha itt lesz tudunk találkozni, ne érezze magát egyedül. éjjel hivott fel, hogy s.o.s. segitsek neki, vegyem meg neki én a repjegyet, ö ezt itt nem birja, nincs bankkártyája, se pénze..menjek érte éjszaka a városba..mondtam neki, hogy ne haragudjon, én nem tudok most odamenni, birjon ki egy napot, majd kitalálunk valamit másnap... a repjegyet végül megvette neki valaki,de 2 nappal késöbbre, addig itt volt nálunk, pénzt is adtunk neki...kivittük a reptérre és azota felszivodott...

én megfogadtam, soha többet senkinek, pláne magyarnak nem segitek.

utána ugyis én leszek a rossz, a nagyképü, a "pénzéhes" és minden..

Szerencsere nekem pozitivak a tapasztalataim, bar en alapbol nem segitek ismeretlennek csak azert mert magyar. Havernak, baratnak, rokonnak minden tovabbi nelkul, ez a dolog kolcsonos is.

Leginkabb az itt kinti magyar volt es jekenlegi munkatarsakkal tartjuk a kapcsolatot, neha elmegyunk valami kozos programra.

Egeszsegesnek tunik az az ember, aki megtagadja a fajtajat?

Es ettöl jobbnak erzi magat masnal?

Szerintem ez beteg lelkuletre vall, kisebbsegi erzesekre!

Ugyanmar, nevetseges !