Kedves Romániai magyarok válaszolnátok erre?

Magyarországi magyarként soha nem volt problémám abból hogy magyarul beszélek Erdélybe.

Miért lenne belőle balhé??

Nem a retek klubbot meg a Trutykó féle hivatásos rettegőket kéne nézni , és nem kérdeznél ilyeneket.

Nem szeretem a románokat, de szinte mindenhol kedvesek szokta lenni, nyilván ki lehet fogni idiótákat, de gondolj bele, ha idejön egy román, és a váci utcában elkezd románul beszélni, van belőle balhé? A kutya nem foglalkozik vele... Egyszer Marosvásárhelyen voltunk az állatkertbe, és ott jött utánuk egy csávó. Néztem is hogy gyanús miért követ, aztán odaértünk valami állathoz és magyarul mondta rá hogy "szép állat" és nagyon vigyorgott. Kiderült hogy csak akart mondani valamit, hogy lássuk tud magyarul. Volt persze olyan is aki látta a kocsin a rendszámot és nem akart segíteni. De olyan stoppos is aki minket nézi ki magának és úgy ült be hogy egy szavát nem értettük, és nem is igazán akartam felvenni, de megörült nekünk és csak mutatta merre menjünk :D aztán ki is akarta fizetni a fuvart...

Lényeg a lényeg vannak hülyék, de előbb kötnek beléd egy vidéki diszkóba vagy a pesti éjszakában egy mellékutcában mint erdélybe azért mert magyarul beszélsz!

" aztán ki is akarta fizetni a fuvart... "

Tudtommal arrafelé megszokott, hogy fizetős a stoppolás, mivel tömegközlekedés gyatra, így sokan stoppolnak - és ezért fizetnek is akár.

Amúgy én is jártam már Erdélyben és soha semmi gondom nem volt azzal, hogy magyarul beszélek. Mindenhol segítettek és ha nem tudtak egy üzletben magyarul akkor rögtön szóltak annak a kollégának aki tudott! Akkor is ha annak a magyarul tudó kollégának elsősorban nem a vevőkkel való kapcsolattartás volt a feladata. De megoldották és nem éreztem, hogy hátrányban lennék mert nem tudok románul.

Igazából én csak mászkálok a mai Románia területére, de sose volt bajom a magyar nyelvből. Kértem már útbaigazítást kis faluban (magyarul kezdtem, végül a szegényes román szókincsem és mutogatás kombinációjával sikerült feltenni a kérdést), vett fel román autós stoppolás közben (pénzt nem akart elfogadni) Marosvásárhelyen, mászkáltam éjjel Kolozsváron a vasútállomás környékén, fotózkodtam rendőrrel Temesváron. És mindig tudták, hogy magyar vagyok és igazából senkit se érdekelt. Utóbbi várostól sokszor féltettek, de a rendőr se szólt, nyáron egy taxis a szállodáig sztorizott Lajosmizséről és a gulyásról (és az összes dicsérő angol szót felhasználta, amit ismert), máskor a kocsmában szúrták ki a pultból, hogy magyar vagyok és köszönték meg nagyon tört magyarsággal.

Nyilván vannak sajnos olyan esetek is, amikor nem kedvesek az emberrel, de szerencsére eddig engem az ilyen helyzetek elkerültek.