Mennyi pénzt érdemes magunkkal vinni az El Camino zarándokútra (kb. másfél hónappal és 800 km-rel számolva)?

Kb. 1200 eurót, és annyit is költöttem.

Ha több időt szántam volna előtte a felkészülésre (edzés és spanyol tanulás), akkor többet is kaphattam volna az úttól... Ezt leszámítva nem bántam meg semmit. Első túratapasztalatnak szuper élmény volt.

Tanácsok? A legelső az, hogy aki fontolgatja az utat, bátran vágjon bele, mert utólag nagyon fogja bánni, ha nem teszi. Legjobb egyedül vagy egy másik emberrel együtt indulni, úgyis talál majd ott szimpatikus útitársakat. Szerintem bárki teljesítheti a távot, csak az a fontos, hogy ne legyenek irreális elvárásai önmagával szemben. Okosan ossza be az erőforrásait, és figyeljen oda a szervezetének a jelzéseire. Ne csak végigrohanjon az úton, hanem álljon meg néha pihenni, megfigyelni a természetet, beszélgetni a helyiekkel. Akár 1-2 pihenőnapot is érdemes beiktatni városnézésre, piknikezésre, fürdésre. Minél nyitottabb valaki az új dolgok, kultúrák iránt, és minél jobban beszél nyelveket (főleg a spanyolt és az angolt), annál nagyobb élmény az út. Alapfokú spanyollal már el lehet boldogulni, viszont mélyenszántó eszmecserékre a helyiekkel nem elegendő. Az angol pedig a közös nyelv a zarándokok között. Mondjuk a Francia úton még nem jártam, de gyanítom, hogy ott gyengébb nyelvtudással is elvan az ember, mert annyi zarándok fordul meg arra minden évben, hogy sokkal olajozottabban működnek a dolgok.

Amit tanácsolni tudok még, az a lábbeli minél körültekintőbb kiválasztása, és tesztelése otthon, mert a sérülések sok kellemetlenséget és plusz költséget tudnak okozni.

Szia! Én egyedül mentem, és úgy összességében véve biztonságban éreztem magam útközben. Amitől valamennyire tartottam, azok a hétvégi házakat őrző és egyéb kóborkutyák voltak, meg a végén egy kicsit beparáztattak a farkasoktól. De szerencsére nem futottam össze eggyel sem.

Két német lány mesélt a kalandjairól, hogy találkoztak egy szatírral, aki követte őket, de más nem történt. Mi az alkalmi útitársaimmal egy nudista túrázót láttunk útközben, de nem volt semmi gond a sráccal. Ami a lopásokat illeti, nem hallottam azon a nyáron semmi ilyenről, de nyilván nem árt az elővigyázatosság. Én mindig vittem magammal a pénzem és az irataim mindenhova... az albergueben nem nagyon hagynék semmi értékeset, mert nem igazán van hova elrakni. És sosem tudhatod, kikkel vagy egy szobában. Igen, a fürdés problémás lehet ilyen szempontból, hacsak nem olyan emberrel mész, akiben megbízol, és vigyáz a dolgaidra, amíg bent vagy a vízben. A túracuccokat ott merném hagyni a parton, nem valószínű, hogy ellopnák, viszont megint csak hova teszed az irataidat / pénzed? Engem is, hívott egy tök ismeretlen ausztál srác szörfözni, de sajnos ilyen megfontolásból kénytelen voltam kihagyni a dolgot.

Az, hogy tudsz-e maradni egy napnál többet a zarándokszálláson, attól függ, mennyien vannak. Ha beteg vagy, megsérültél, stb., nem szoktak elküldeni. A privát alberguekben meg általában nem csinálnak ebből problémát (mondjuk ezek egy picivel drágábbak).

Az északi út aránylag jól jelzett, bár egy-két helyen el lehet tévedni (pl. nagyobb városokban, vagy ha nem teljesen egyértelmű, merre mutat a nyíl). De az miatt ne aggódj, mert úgyis vissza fogsz találni az útra.

[link] Én ezt a spanyol nyelvű útmutatót használtam... de a zarándokszálláson, ahonnan indulsz, ott is tudsz venni pár euróért útikönyvet (és ne felejtsd el a kis könyvecskét sem az alberguek címeivel!). Én anno ingyen kaptam egyet a turistairodában, és ott volt angol nyelvű példány is.

Szóval mindent összevetve, szerintem abszolút biztonságos az északi út. És hatalmas élmény :)