Au-pair munka Angliában. Megéri?

Nálunk is voltak nézeteltérések, amikor én voltam au pair. Igaza van az előző válaszolónak, ilyen helyzetben az ember sokkal nehezebben éli meg a dolgokat, mint otthon, a saját családjában. Én két hónapot töltöttem csak kint nyáron. Ezalatt kétszer szidtak le úgy isten igazából és én úgy gondolom, hogy egyik sem az én hibámból volt.

El is mesélem, hátha érdekel. Az egyik az volt, hogy a gyerekekkel tv-t néztünk (teszem hozzá plusz 2 gyerek rám volt sózva az esetek 90%-ban, nehéz volt őket úgy lekötni, hogy csak az angol a közös nyelv, amúgy nem értem egymás között miről beszélnek), egy szóval nem mondta anyuka, hogy hétköznap nincs tv... A 4 gyerek előtt lettem úgy letolva, hogy majdnem elsírtam magam, hogy minek vagyok itt, ha ezt fogjuk csinálni egész nyáron akkor nincs itt szükség rám. Elmondani nem tudom mennyire szíven ütött. Innentől kezdve olyan stresszes megfelelni akarás alakult ki bennem, hogy már nem is éreztem jól magamat.

A másodiknál vendégeink voltak egy hétre, igazából ott már minden baj volt, mindenért le voltam oltva, a lényeg hogy megint úgy, hogy pl anyuka kihajigálta a földre a vizes ruhát és berakott egy új mosást. Előtte is ott volt a ruhastóc, én nem vettem észre, hogy az már vizes, nem is szólt... Ordibálva mondta el, hogy én nem segítek semmit, büdösödnek a ruhák, vendégek vannak, látom, hogy el van havazva, neki ebből elege van. Mindezt azok után, hogy én az esti vacsi után olyan gyomorrontást kaptam, hogy fél éjszaka feküdtem és ültem a wc-n váltva. Aznap annyit bőgtem, hogy elmondani nem tudom. A válasz a problémáimra az volt, hogy ne kelljen mindenért szólni, majd este anyuka elment bulizni és hajnali 4-ig kellett ülnöm a gyerekek mellett (lefeküdni nem volt hol, én alapvetően külön lakásban laktam).

Engem iszonyatos mértékben megviselt ez és bár úgyérzem, hogy igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, nagyon megalázó volt, hogy "semmi hasznomat nem veszik".

Amúgy összességében jó élmény volt, nagyon szerettem, ha anyuka éppen jókedvű volt, azonban minden rendben golflabdányi gyomorral keltem, hogy "úúgy de úgy mennék már haza". (persze után megsirattam a búcsút:))

Megérni mindenképpen megérte, de azt hiszem többé nem vágok bele. Nem nekem lett kitalálva. Nagyon nehéz olyan értékekkel azonosulni, ami alapvetően a mi családunkban teljesen máshogy van.

Ez egy olyan dolog, hogyha érdekel, akkor érdemes belevágni, akkor is ha utána rossz élményként könyveled el. Ha megsem próbálod, akkor örök életedre benned lesz az, hogy mégcsak ki sem próbáltad.

Én egyéni szervezésben volt. Körültekintőnek kell lenni, címet, telefonszámot kérni mielőtt indulsz, azt itthon hagyni a szülőknek is. Nekem a kinti magyar nagykövetség száma is el volt mentve a telefonomban, még itthon utánajártam, hogy mi pl a rendőrség telefonszáma kint, hogyan lehet őket hívni. Illetve egy kinti ismerősömnek is szóltam, hogy tartsuk kicsit gyakrabban a kapcsolatot amíg kint vagyok.

A fizetés éppen arra volt elé, hogy az összes költségemmel, szabadnapi kirándulásaimmal együtt nullára jöttem ki, tehát egy fillért sem hoztam haza belőle, de ezt nem bánom, tengerparton "nyaraltam" két hónapig forintért. :) Ha hosszabb időre mész, akkor azért lehet spórolni valamennyit. Semmiképpen sem sokat, de keveset lehet.

Ha felveszed a kapcsolatot egy családdal mindenképpen érdeklődj a fizuról és a helyi árakról. Csak, hogy tudj mérlegelni, hogy ennyiért megéri. Értem azt, itthon lehet jól hangzik heti 20 ezer fiatal diákként semmi végzettséggel teljes ellátással, de ha egy szabadnapodra ennek a 95%-a rámegy kint, mert olyanok az árak, akkor az nem biztos hogy olyan jó. Kérdezz és mérlegelj! :) (Én 75 eurót kaptam hetente, nekem az volt a cél, hogy a repülőjegyem árát visszaspóroljam, a többit elkirándultam bűntudat nélkül.)

Szabadidőm nagyon nem volt, mindenképpen legyen saját szobád és előre tisztázzátok le, hogy mikor vagy szabad. Mondjuk 5-től másnap 8-ig minden áldott nap, illetve hétvégente és néha 1-1 szitterkedés.

Nekem mindig készen kellett állnom. Sokat kaptam cserébe, vacsorára elit éttermekbe vittek, 5 csillagos szállodák strandjaira stb., így nem panaszkodom, de időben nekem ez nagyon sok volt. Teljesen beépültem gyakorlatilag a családba és mindenhova vittek magukkal, csak nekem ugye pihenés nem volt túl sok.

Összességében jó volt, mert én egy nem túl gazdag családból származom és megtapasztalhattam kicsit, hogy hogyan élnek azok, akiknek a pénz az ég világon semmit nem számít. Az étlapról azt rendel, amit enne és nem az árakat nézi, mindennap kétszer kajál étteremben, elit magán strandokra jár, bevásárlásnál csak pakol mindenki (gyerekek is) a kosárba kérdés nélkül. Nekem ez nagyon fura volt, de mindenképpen pozitív élmény. Nem mellesleg olyan ételeket szerettettek meg velem, amiket előtte sosem ettem és előítéletek miatt itthon meg sem kóstoltam volna. Szóval egy részem nagyon boldog és nagyon jó élményként könyvelte el, ugyanakkor a másik részem rengeteg sérelemmel zárt, rossz hangulattal. Iszonyatosan nehéz volt lelkileg sokszor.

Azt hiszem így nagy vonalakban ennyi, mostmár tudom mit kellett volna máshogy csinálni még a legelején, de nem hiszem, hogy hasznosítani fogom ezt a tudást valaha is! :) Azért írtam ennyit, hátha te vagy bárki más még tanulhat belőle!

Úristen most visszaolvasva elég durva dolgokat írtam (helyesírás, néhol lemaradt egy-egy szó, meg ilyenek, ne haragudj, azért remélem érthető volt! :D

Az ügynökség abban jó, hogy úgymond "számon vagy tartva", követnek a nagyvilágban. Egy fajta köldökzsinórt jelent semmi mást. Sajnos az olyan dolgokat ők sem tudják kivédeni, amiket én is említettem. Egy ügynökségnek is lehet szépíteni, aztán ha ott vagy, akkor kicsit elferdíteni az ígérteket. Az is lehet, hogy nem lesz ferdítés, egyszerűen csak nem szimpatikus a család. Az ilyenekkel számolni kell. Igazából szerintem amikor döntesz, akkor abban kell döntened, hogy szükséged van-e erre a plusz védelmet nyújtó "köldökzsinórra", avagy vagy elég bátor, hogy megpróbáld anélkül.

Én olvastam már itt olyan kérdést, aki ügynökségen keresztül ment ki valahova au pairnek és nem tetszett a családja, itt kérdezte meg, hogy mit tehet ilyenkor, szóval semmi sem biztosíték. Kell hozzá egy jó nagy adag alkalmazkodó képesség és bátorság, de pár hónapot túl lehet élni, ha pedig több időre mész, akkor családot váltasz avagy hazajössz, ha nagyon nem bírod és kész. :)