Élhető élet, vagy szeretteink közelsége? Ti mit választanátok?
Évek óta élek külföldön (Angliában), de jó eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne vissza költözni, Magyarországra. Itt azért meg lehet élni, de nincs kolbászból a kerítés. Sokan mondják hogy hülyeség lenne, mert otthon nem lehet megélni, de viszont azt nem tudják hogy milyen az amikor évente egyszer látod a szüleidet, rokonokat... (Mikor látod hogy öregszenek, és Te olyan keveset vagy velük...) Otthoni ismerősöktől csak azt hallom, hogy nem jó a helyzet stb., de mikor haza látogatok, azért kicsit mást látok. Néha úgy tűnik hogy csak azért elégedetlenek egyesek, mert nincs olyan tuti TV, vagy jobb autó a birtokában, ezzel szemben tudom hogy vannak olyanok is akiknek a mindennapi megélhetés is gondot okoz.
De mégis hogy van ez? Ti hogyan látjátok?
A főcím elolvasásakor az élhető életet választottam.
Amikor elolvastam a többi szöveget meginogtam és inkább a szeretteimet választanám. Igen nehéz itthon, de a család melege mident megér.
bárcsak olyan közel lehetnék a szeretteimhez, hogy Angliában lakjak! Nem okozna gondot a repjegy anyagi kérdése...
hát igen, viszonyítás kérdése az egész :-)
Én állandóan ugyanezt érzem, amit Te. A szüleim nagyon hiányoznak, már idősek, de még nincsenek abban a korban sem, hogy ápolásra szorulnak. Szoktak minket látogatni, de én már arra gondolok, mi lesz akkor, ha már betegek lesznek, nem tudnak kijönni hozzánk, mert gondozásra szorulnak, és akkor nem leszünk ott velük. Én tervezem a hazaköltözést, nem érzem jól magam idegenbe. Nekem 6 év elteltével is idegen. Szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy megoldható a hazaköltözés, kicsit(nagyon) át kell szervezzük a dolgainkat és megoldható lesz rövid időn belül. Mert szerencsére anyagilag nem fog problémát okozni a hazaköltözés, persze ha gond lenne, akkor én is többször átgondolnám.
Egyébként mostanában elég sűrűn vagyunk otthon, és előtte én is azt gondoltam, hogy nem is olyan rossz a helyzet. De amióta többet vagyok otthon, azóta jobban látom ezt a megkeseredettséget, elégedetlenséget az embereknél.
A vicces az egészben az, hogy az elégedetlenkedők körében szinte kivétel nélkül hódít a képzetlenség. Nem gondol senki óriási magaslatokra, amikor arról beszél, hogy ez embereknek képezniük kéne magukat. Pár hónapos tanfolyamoknak már számtalanszor köszönhettem jó állásokat.
+ a legtöbb esetben egy gyenge érettségi és 0 nyelvtudás mellett vágynak az emberek jobb létre.
0 befektetett munka = rossz élet
Egyébként nyilván vannak kivételek, kilátástalan helyzetek, időhiányos szituációk a család miatt, ami nem teszi lehetővé, hogy valaki fejlődjön. De azért ez nem egy általános hátráltató tényező.
(Bár most a válság nagyon sok mindent felülír, de a károgás már évtizedes (sőt!) hagyomány nálunk Mo.-on)
"h ott minden tökéletes itthon meg minden rossz."
Nem teljesen értek egyet! Kinn sem tökéletes, de sokkal jobban megbecsülik a tisztességes munkát és ha valóban jó vagy valamiben, akkor viheted valamire.
"ha kint jo állásod van olyat itthon is tudsz találni"
Ez nem feltétlen igaz! Az IT szektorban dolgozom, otthon is abban dolgoztam, de a munkámat sem fizetésben, sem megbecsülésben nem értékelték annyira, mint itt Angliában. Otthon 200.000 nettó fizetéssel szúrták ki a szemem, annak ellenére, hogy 2 diplomás, 2 nyelven folyékonyan beszélő informatikus vagyok. Külföldi ajánlataim voltak, egy Németországból, egy pedig Angliából, és én ezt választottam, és most van olyan életem, amilyet akartam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!