Mennyire veszélyes keresztülmenni Albánián? Beszélnek angolul, vagy németül?

Tavaly voltunk Albániában (kalandvágyból). Montenegró felől közelítettünk, ez ne vegye el a kedvedet, mert onnan az utak nagyon vacak minőségűek, de csak a határig. Ott kitisztul minden, az út a határ után (Shkodra felé) kiszélesedik, és normális falvak következnek. A gáz a shkodrai bejárat, ami egy cigánytelepen visz keresztül, kb 1 km hosszan, és állandó a dugó. (itt fel kell húzni az ablakot, és ordítani a taknyosórú cigány kölykökkel, hogy húzzanak el, vagy adni kell nekik valamit. (nem kell ám nekik a kaja, csak az euró, meg az orbit rágó) ha bejutottál Shkodrába, át a hídon (vicces egy valami az is), onnan kezdve biztonságban érezheted magad. Az utak jók, sokszor megdöbbentően jobbak és szélesebbek, mint itthon. Minden második autó Mercedes. Ez a mániájuk. Mindegy, milyen szakadt, csak merci legyen. Velipoje-ba húztunk le, tehenek mindenhol, de érdemes megnézni azt a buli-életet, hihetetlen.

Mindenhol tisztelettel és nagyon-nagyon barátságosan bánnak a külföldiekkel, valahogy kinézetről észreveszik, hogy ezek nem albánok. (Tiranában nem láttam sok cigányt, de egy purdé odajött lejmolni, erre egy albán faszi az utcáról odarohant, látta, hogy külföldiek vagyunk, és lekevert egy akkora maflást a romaszármazéknak, hogy elesett. :))

A kaja jó, árfekvésben kb itthoni éttermi árakra számíthatsz, viszont azért letérdelnek eléd, rettenetesen örültek mindenhol, hogy megérkeztünk.

Beteg nem lettem semmitől, mindenhol megettem ugyanazt, amit ezek, a strandon (szemétdomb hegyek mellett) árult pörgetett csirkékből is, meg burekból is a legszebbeket válogatták, kérés nélkül, csak mert külföldinek lesz.

Nagyon érdeklődőek (bár nem nagy tudásúak)

Az angollal mehetsz valamire, vannak, akik beszélik, de főleg a vendégmunkások, akik angliából tértek haza. (a német ugyanígy) Mutogatással egyébként jól kommunikálnak.

Soha nem vágtak át. Bementem pár boltba, mondták albánul, mennyi a végösszeg, persze fingom se volt, odaadtam a pénzt, mondjuk 1000 leket, és fillérre visszaadtak mindent, meg még integettek is.

Megszálltunk Velipojéban, alkudni nem nagyon sikerült, mert elég későn érkeztünk és teltház volt mindenütt, 40 euróért választottunk szállást, náluk 5 csillagos hotelben (nálunk inkább 3-4 közötti lenne) teljes ellátással, két személyre.

Mindig telepakoták a tányért, és kérhettünk még, ha kellett.

A kaja igen jó volt mindenütt, nekem ízlett, és bélfertőzést sem kaptam semmitől. A végén már csak teszt célból csapvizet is ittam, direkt a hasmenést vizsgálva, de nem jött össze. Nem kaptam fertőzést semmitől.

Dinnye 20 ft / kg, út melletti árusnál.

Fagyi 20 ft / gombóc, a legkirályabb főzött fagyik közül

Éttermi ebéd 2-3 ezer / fő, az ember seggét kinyalják érte

Vidámparkok (marha vicces, vidéki búcsúnak nevezhetők inkább) 100 ft / menet.

Sör 100 ft / üveg (tengerparton)

Shkodra belvárosa gyönyörű, Tirana kb Kőbánya.

Én visszamegyek, de még addig, amíg nem lesz nagyon felkapott. Hamisítatlan balkáni hangulat.

A nyelvük tetszett, elég kultúrátnak hangzik.

Ja és buliban is voltunk, (helyi zene, Velipoje) Jó magyar módjára beálltunk a jó hosszú sorba a bejáratnál, 30 másodpercen belül észrevettek bennünket a 80-adik helyen, jött egy biztonsági őr, és előrevezetett bennünket, az albánokat félreküldte, ingyér mentünk be. (több helyen is ez a történet volt.)

Ennek a pasinak a koncertjén voltunk:

http://www.youtube.com/watch?v=ZDWUZsPGaWo

A zenéjük balkáni-görögös.

Szenzációs egy ország.

0:41 vagyok

Utálják a szerbeket, ez örök téma, de bármiről nagyon szívesen elmutogatnak mindent, a szálláskeresésről annyit, hogy megálltunk, (mindenhol teltház volt), és egy sima járókelő, miután megértette, hogy szállást keresünk, végigszaladt egy csomó szállodában, hogy van-e hely, és a boldogság ott volt az arcán, hogy segíthet.

Tiranában a mamuskák kezéből majdnem kiesett a szatyor, hogy külföldit látnak. (NEM VAGYUNK GAZDAGOK, NEM AZÉRT!)

A tengerparton az öregek népviseletben üldögélnek a vízben, a gyerekek labda helyett kukoricacsutkákkal dobálóznak.

Olyan biztonságban éreztem magam, mint itthoni nyaralások során még soha. Nem láttam fullrészeg embert, mindenki magától volt boldog. A második este már ismerősként integettek.

(európát megjártam, és a legjobb helyek közé sorolom Albániát.)

Csak lenne pénzem az idén, és már húznék is lefelé.

Visszafelé 26 órát atóztunk Bosznián keresztül.