Aki végigjárta az El Caminot, tapasztalt valamiféle sprituális megvilágosodast?

Múltkor a rádióban ajánlották az ilyenek elvontagyúaknak, hogy "gyere egy hétre hozzánk betonozni, rögtön meg fogsz világosodni"

:)

Az El Camino-t mindenki másképpen éli meg, mert egyrészt sokfélék vagyunk, másrészt mert a zarándoklatot is sokféleképpen csináljuk:

1. Aki gyalog megy és mindig albergékben száll meg, annak intenzív szociális élmény keveredik a túraélményhez, de elmélyülésre, elcsendesedésre kevésbé van módja, különösen Sarria után.

2. Aki biciklivel megy és mindig privátszálláson száll meg, ott a magány élménye, a remeteség és a meditáció vegyül a túra fizikai hatásaihoz.

3. Van aki minden misén részt vesz útközben, minden templomba bemegy, minden kolostort felkeres, van aki teljesen kihagyja ezeket, vagy csak ritkán téved be. Van aki ezektől függetlenül más módon, de nagyon intenzíven éli át az út spiritualitását, míg mások nem is törekszenek erre, mégis hat rájuk az út.

4. Van aki papíron gyűjti a pecséteket és eseténként mindig végignézegeti, hogy eddig hol járt, melyik bélyegzőlenyomathoz milyen emlékei kötődnek, van aki elektronikusan gyűjti és nem nézegeti, és olyan is van aki egyáltalán nem gyűjti, vagy gyűjti, de csak a compostela miatt.

5. Van aki mindig tortillát eszik és Colacao-t iszik hozzá, vagy tapason és churros-on él; de olyan is van aki időnként böjtöket tart, mások söröznek a haverokkal közben és sült húsokat esznek.

6. Van aki minden este dolgozik a laptopján, mert csak így tudott eljönni a munkahelyéről. Van viszont aki mobilt sem hoz, hogy teljesen kikapcsolódjon az otthoni világból.

7. Van aki olvassa közben az útikönyvet és minden nevezetességet felkeres az út során, van aki inkább szentírást olvas, van aki regényt, és van olyan is aki semmit sem olvas közben.

8. Van olyan, aki mindvégig morzsolgatja a rózsafüzérét, van aki néha mond egy-egy imát, és van aki egyáltalán nem imádkozik. (Egyébként a többségi katolikusokon kívül zarándokolnak más keresztények is, sőt találkoztam buddhistával, muszlimmal és hinduval is, de jelentős a kifejezetten ateista, vagy kereső, vagy "maga módján hívő" zarándokok száma is.)

9. Van aki nagy társasággal jön, vannak akik kettesben a párjukkal, sokan egyedül.

10. Van, aki mezítláb zarándokol, van aki barefoot cipőben, van aki futócipőben, mások a túraszandálra vagy a bakancsra esküsznek.

11. Van aki nehéz hátizsákkal jön, van aki az ajánlott 5-8 kg-mal, és vannak akik előreküldik a csomagjaikat a következő szállásra és csak vizet meg két túrabotot cipelnek útközben.

12. Vannak akik a régi királyok és templomos lovagok módján lóval zarándokolnak, a többség az apostolok lován, van aki kocsit húz maga után, van aki kerékpárra ül; de a táv is különbözik, sokan csak a kötelező 100 km-t teszik meg, mások végigjárják a francia út 779 km-ét Saint Jean Pied de Port-ból, és vannak extrém elhivatottak akik Párizsban kezdik ugyanezt az útvonalat.

Miért várnánk mindezek végtelen kombinációjától azonos hatást?!