Akik kiköltöztek Németországba, mik a tapasztalataik, szeretnek kint élni?

"Nekem a próblémám a szociális élettel volt. Valóban kedves népség mert bemész egy boltba mindenki is köszön előre. De ha haverokat, esetleg egy párt keresnél magadnak az elég nehéz. Nem azért mert azt gondolom rólad, hogy szociálisan visszamaradott vagy, hanem mert tényleg nehezen nyilnak meg. Kedvesen lefognak rázni, hogy most nem jó nekik, se jövőhéten mert "sok" dolguk van. Szóval ha te egy társaságkedvelő ember vagy(mint én), akkor lehet neked is pár hónap után hiányozni fog ez az érzés. Persze ha olyan helyre mész ahol nagy a magyar etnikum akkor van rá esély hogy ez nem lesz igaz."

Bocs, hoyg vitatkozom veled, de nekem nagyon nem ez a tapasztalatom. (Igaz, magyar közösségekkel nincs kapcsolatom, erröl nem tudok semmit mondani)

Viszont a németek közt rengeteg barátot találtam, a párkapcsolattkal sincs gondom, meg ismerösöknek sem. Ha tényleg be tudsz illeszkedni a szokásvilágba, akkor nem minden további nélkül ki lehet egész közeli kapcsolatokat is.

10,11: én azt látom, hogy ezen áll vagy bukik minden. Akinek sikerül beilleszkednie a közösségbe és talál magának társaságot, barátokat az jól érzi magát kint és kint marad. Aki nem, az nem érzi jól magát és előbb-utóbb hazamegy.

Megjegyzem nem egyszerű a dolog. Kell hozzá nyitottság, alkalmaszkodóképesség, barátkozós attitűd és nyelvtudás.

Nekünk 4 évbe telt mire azt éreztünk, hogy minden jó és a szociális igényeink ki vannak elégítve. Mondjuk voltak akadályozó tényezők, mint költözés másik városba, ill covid.