Milyen külföldön élni?

Olvasgasd a határátkelő blogot.

Rengeteg tapasztalatot leírtak ott... Sok országból.. Rá tudsz szűrni a kívánt országokra.

Ez egy komplex dolog. Függ attól, hogy hol, hogy mit csinálsz, hogy milyen élethelyzetben vagy stb.

Ez most olyan, hogy Magyarországon is valakinek jobban bejön az élet, másoknak kevésbé.

Én 5 éve élek Németországban és tulajdonképpen eléggé bejött a dolog. De semmi se fekete vagy fehér.

Összességében úgy érzem, hogy jó itt élni. Sokkal nyugodtabb az élet. Minden sokkal jobban szervezett, a környezet sokkal jobb, az emberek nyugodtabbak és így tovább. Ettől független persze itt is meg kell dolgozni a dolgokért és itt se működik minden tökéletesen. Itt is késnek a vonatok, itt is vannak bunkó emberek és így tovább.

Aztán amivel viszont mindenképpen számolnod kell, hogy bevándorlóként egyfajta hátrányból indulsz, amit nagyon sok munkával lehet csak behozni:

nem beszéled a nyelvet anyanyelvi szinten, nincs meg az ottani kapcsolati hálód.

Ami a nyelvet illeti engem is meglepett, de vannak akik évtizedek óta itt élnek, de még mindig csapnivalóan beszélik a nyelvet. Attól is függ, hogy hány évesen kerülsz ki. Én pl 25 évesen kerültem ki, már beszéltem valamennyire a nyelvet, azóta C1 nyelvvizsgám is van, DE soha nem fogom úgy beszélni a nyelvet, mint a helyiek, akármennyi energiát is fektetek bele. Ettől független nagyon jól elboldogulok, sikerült kapcsolatokat építenem és így tovább.

A másik a kapcsolati háló hiánya: itt nincsenek rokonok, nincsen anyuci/apuci segít, Ismerek valakit, aki megoldja okosban, régi ismerősök. Itt az elején magad vagy. Aztán persze az évek során tudsz barátságokat kötni, bár a kulturális különbségek miatt ez sokszor nem könnyű. De nyilván adott mélységű kapcsolatokat évekbe telik kiépíteni.

Illetve még ott van az, hogy az elején a helyi szabályok, szokások nem ismeretéből fakadóan sokszor "megszívhatod", de sajnos ez benne van a pakkban.

Ennyit a negatívumokról.

Viszont ha ezeken a kihívásokon keresztül jutsz, akkor nagyon szuper, nyugis életed lehet. Sokkal szabadabb, önállóbb emberré válsz. Sokkal jobban megismered magadat és a világot. De persze országtól függően nagyon sok minden változhat.

4-es!

Nem tudom, de a mostani válaszod is törölve lesz szerintem.

Ez rengeteg mindentől függ. Nem csak attól, hogy hol élsz, hanem miért és hogyan élsz az adott helyen. Nyilván úgy érdemes kimenni, hogy van egy terved, van egy szakmád, amit kihasználhatsz, ismered a helyi nyelvet és hasonlók.

Az Egyesült Királyságban élek lassan már négy éve (te jó ég, repül az idő), de előtte félévet töltöttem Olaszországban Erasmus+ programmal. Mindkettő hatalmas élmény volt/jelenleg is az. Nekem szerencsém volt, mert mire mindkét helyre kikerültem, már mindkét ország nyelvét jól beszéltem (ez nagyon fontos, vedd amolyan nulladik lépésnek), és mindig is érdekelt mind az olasz, mind az angolszász kultúra. Olaszországban csak tanulni voltam, míg a Királyságban a mesterdiplomámat követően már dolgoztam is.

Dániában csak félévig éltem, Izlandon pedig két hónapig, de mivel kiemelted Észak-Európát, ezekről is írnék egy kicsit. Mindig is vonzott a skandináv kultúrkör és nem kellett csalódnom, és akkor meg se említem, hogy mennyire gyönyörű tájak vannak. Az emberek valamennyivel nehezebben nyílnak meg, de alapvetően barátságosak és udvariasak, és ha egyszer megismered őket, kifejezetten segítőkészek.

Engem sose vonzott annyira se a magyar kultúra, se Magyarország alapvetően, amit pedig mégis szeretek (például a költészetet), azt bárhol el tudom érni. Ilyen szempontból könnyű dolgom volt, de ismerek olyat is, akinek nehéz volt elengednie, illetve átszoknia másra. Az szerintem elengedhetetlen, hogy még a kiköltözés előtt megismerd a helyi kultúrát, hiszen sokkal egyszerűbb beilleszkedni, ha ismered például a fontos ünnepeket, személyeket, minden egyebet.

26/N

Szerintem attól függ, hogy hány éves vagy. Huszonévesen éltem észak-európában, nem volt rossz, a mai napig nosztalgikusan gondolok rá vissza, de nem tudtam igazából beilleszkedni se magánéletileg, se a munkaerőpiacra. Konkrétan reménytelen volt, pedig nagyon jól beszéltem a nyelvet. Nem szeretik a külföldieket, ez az igazság. Nem csak az én tapasztalatom ez. Felszínen barátságosak, nem bunkók, de soha nem fognak befogadni.

Harmincasként egy másik európai országban éltem, és egy-másfél év után már nagyon szenvedtem, pedig az északiaknál befogadóbbak voltak.

Ma már negyvenesként ki nem tenném a lábamat az országból. Már nyaralni se szívesen.

Északon éreztem egy ideig, hogy otthon vagyok. De ma már nem tudnám sehol máshol ezt érezni. Mindenesetre örülök, hogy kalandoztam pár évet, szerintem hasznos.