Miért mondják sokan, hogy Horvátországba menni nyaralni gáz?

Vannak gyönyörű és nagyon gyenge nyaralóhelyek Horvátországban. Ha valaki pl. Ibiza, Mykonos után lemegy a Vir-szigetre (magyarok körében nagyon népszerű, sajnálom, ha valakinek élete nyaralását bántottam meg), vagy valamelyik északabbi turistatelepre pl. Njivice vagy Karigador, az valóban nagyot fog csalódni.

Összességében igaz, hogy minél délebbre mész, annál kisebb eséllyel nyúlsz mellé, erre egyébként az itt nyaraló emberek etnikai összetétele is rátesz (több az osztrák, német, lengyel, cseh, benelux turista), de itt alapból a látványvilág, változatosabb tájak jelentik a különbséget.

Aki úgy ismeri Horvátországot, mint a tenyerét, az tudja, hogy ez a "Proli hely" típusú mantra már nagyon elmenni látszódó hajó. Pont az ilyen közép-kelet európai típusú "hasitasis család matuzsálem melós-suzukiját teleborítjuk konzervekkel, azt zsa' horvátba" nyaralóemberkék tették anno azzá bizonyos részeit, de azonban ahogyan előttem is írták, egyre többen érkeznek a tengerentúlról, illetve nyugatról és keményen nyomják fel az árakat, kiszorítva ezzel a Lumpen famíliákat.

Az, hogy a strand betonos, homokos, (apró)kavicsos vagy sziklás, annak minimum, hogy nyaralásfoglalás előtt utánanézek, ha preferenciáim vannak, így nem érhet senkit csalódás, ahogyan ha valaki síelni szeretne, az ne Kenyába induljon el.

El kell dönteni, hogy a Vir-sziget, Zambratija, Crikvenica, vagy inkább Hvar, Korčula, Vis-sziget szintű helyek (egy betű különbség sokat tud ám számítani). Én maradnék az utóbbi csoportnál, ha valakinek ez is gáz, akkor menjen a bahamákra.

Valahol vicces, amikor valakinek egyszer sikerült Horvátországban kifognia egy ocsmány betonos strandot, és ez alapján kijelenti, hogy akkor most az egész ország szar hely 😀

Szerintem mondjuk ha az ember nyaralást tervez, utánanéz, hogy melyek is azok a helyek, amik megfelelnek az elvárásainak. Igen, vannak Horvátországban undormány betonos tömegnyomoros strandok, de mivel picikét nagyobb partszakaszról beszélünk, mint mondjuk a Balaton, elég sok lehetőség van ezeket elkerülni. Mi a tömeget sem bírjuk elviselni, így általában bérelünk egy pici csónakot és rögtön adott a lehetőség gyönyörűbbnél gyönyörűbb, embermentes partokat találni.

Horvátország kapcsán tényleg elmondható, hogy nagyjából kétféle nyaraló embertípus létezik. Az egyik az, aki már volt /görögbe/olaszba/spanyolba/ aztán úgy volt vele, hogy na, "horvátba" még nem voltunk. Talál valami szutyok helyet, aztán természetesen mindenki hibás lesz, csak ő nem. Jönnek a szokásos mantrák, hogy betonos a strand, nem szép a táj, nagy a tömeg, nem tud a gyerek homokozni, és különben is sok a magyar, meg a horvátok bunkón viselkedtek velük stb.

A másik az, aki veszi a fáradtságot, hogy lecsekkolja, végülis hova szeretné vinni egy hétre a családot, utánanéz, utánaolvas, utánakérdez, kialakul benne egy nagyjából a realitáshoz közeli kép, aztán évről évre visszajár, felfedez új szigeteket, kisvárosokat és szimplán jól érzi magát. Olyan strandot választ, ami a megfelelő (finomhomokostól a függőleges sziklafalig minden van), nem azt várja, hogy 50-200 évre előre az ő majdani ízlésére formázzák a partot, ahova éppen szállást foglalt.