Hova, melyik országba vándoroltatok ki?

Még azt szeretném kérdezni, hogy ti akik kivándoroltatok, hogyan éltétek meg azt, hogy itt maradnak a családtagok, gondolok itt konkrétan az idősödő szülőkre? Én rágódok rajta sokat, és lelkiismereti kérdést okoz, hogy nem leszek itt a szülőmnek segíteni, ha kivándorolok egy másik országba és látogatóba is ritkábban tudok majd menni. Tudom, hogy a saját életemet/életünket kell élnem, de gondolom akinek jó viszonya van a szüleivel, annak ez is szempont. És persze ott vannak a férjem szülei is. Jó lenne közel maradni hozzájuk, de annyira vágyom el innen, hogy itt nem tudok boldog lenni.

Várom ezzel kapcsolatban is a tapasztalatokat, akinek van még kedve írni, hogy ki hogyan élte meg/oldotta meg ezt.

“Te, ezek a gyerekek és nagyszülők nem csak kifogások?”

Nem azok. Nekem és férjemnek is itt vannak a szülei, az apukája beteg is ráadásul. Az én anyukám sokszor mondja is, hogy ne menjünk már messzire, ne hagyjuk itt stb.

Aki jóban van a szüleivel, annak ez is szempont. NEM CSAK KIFOGÁS!

Szeretnénk menni ennek ellenére, csak okoz egy kis nehéz szívet, hogy itthagyjuk a szülőket.

A család már része nem izgat, a rokonok le se tojnak, a testvérek is élik a maguk életét.

“Amúgy ha annyira mennétek miért vártok pár évet?Ausztriában olyan munkaerő hiány van,hogy 2 héten belül kapsz melót ha innen szervezed akkor is...”

1. Mert itt Mo-n dolgoztam több, mint 10 évet gyerekvállalás előtt, így itt kapok ellátást.

2. Mert nyelvet kell tanulnunk, mielőtt elindulunk. Én angolul tudok, dolgoztam is Angliában, de ez Ausztriában senkit nem fog érdekelni.

3. Addigra fog eltelni annyi idő a hitelünkből, hogy beleforduljon az LPT, és ne vesszen el az eddig gyűjtött támogatás. Ha hamarabb kifizetem, minden elúszik.

4. El kell rendezni minden függő dolgunkat, eladni a házat.