Floridába utaznánk 2 kisgyerekkel Budapestről.Az az elkepzelésem,hogy hosszú átszállasi idős jegyet veszek és így az átszállas helyén tudnának aludni a gyerekek és lenne idő pihenni 10-12 órát(hotel).Van hasonló tapasztalat?

#1

Egyetértek.

Arról nem is beszélve, ha ez az átszállás még Európában van, akkor semmi értelme a pihenőnek.

De, ha az USA-ban, akkor se sok. :)

Személyes tapasztalatom az, hogy épeszű ember nem megy az usa-ba két pici gyerekkel.

Ha sok kidobnivaló pénzed van, add oda valamelyik jótékonysági szervezetnek.

Szedd össze magad.

Pl London - Miami kb 10 óra

Persze megszakíthatod az utat a keleti parton, de akkor meg 2 átszállással mennél

Muszáj amúgy gyerekekkel menni? Túl kicsik még egy ilyen hosszú úthoz

Floridába semmi értelme amerikai átszállással menni. Minek, amikor az európai hagyományos légitársaságok többsége a központi repteréről közvetlen járatokat indít? Persze lehet mondjuk pl. Atlantában leszállni és onnan tovább repülni, de annak csak akkor látnám értelmét, ha jelentősen olcsóbb lenne így a repjegy.

De gondolom ez nem játszik, mert egy szállodai éjszaka a reptéren el is vinné a megtakarítást, de gondolom az anyagiak nem akadály.

Na most az emberek többsége úgy utazik Pestről, hogy elviszi a legacy társaság Frankfurtba, Amszterdamba, Párizsba, Londonba stb. és ott átszáll a szélestörzsű közvetlen járatra. Ebben az esetben semmi értelmét nem látom egy stopover beiktatásának. Ha erre még odaát akarnál betenni megállót, akkor két átszállásod lenne és a 8-10 órás utad hosszú szakasza ugyanúgy meglenne.

Gyerekek. Az a tapasztalatom (tényleg sokat repülök, átlag kéthavonta megyek az USA-ba), hogy szinte az a kivétel, ha nincsenek gyerekek a gépen. Oda-vissza. Vannak akik karonülővel, vagy még kisebbel utaznak. Nekik van egy elválasztófallal szemközti hely, ahol egy úgynevezett bassinet-et szerelnek föl a stewiek, abban kell elhelyezni a kicsit, de nektek ez már nem játszik.

A gyerekek ahányan vannak, annyi félék. Vannak, akik teljesen nyugodtan viselik a 10 órás repülést és vannak akik szinte végig üvöltik az egész utat. A fel- és leszállast nehezebben bírja a fülük. Hogy nektek hogy viselnék a gyerekek, azt inkább ti tudjátok, de érhetnek benneteket is meglepetések az új körülmények között.

Azt még hozzátenném, hogy a hangosan síró gyerekek (minden második gépen van ilyen) borzasztó fárasztóak a körülöttetek ülő 40-50 utas számára.

Én már lassan fejenállva is el tudok aludni a 10-14 óras utakon, de hazudnék ha azt mondanám, hogy az utastársak többsége nem ronggyá tépett idegekkel száll le a síró gyerek közeléből.

Emellett azt látom, hogy egy ilyen helyzet a szülőket is nagyon megviseli. Akárhogy lesz, ti is jóval fáradtabbak lesztek, mint ha a gyerekek nélkül repülnétek, erre számítsatok. Már nem is emlékszem, talán Seattle-ből jöttem haza, volt egy fiatal pár, akiknek a kisgyereke nem sírt, de végig üvöltötte az utat teli torokból és a szülők felváltva karjukban tartva ringatták az ülések között fel alá járkálva mert úgy néha szünetet tartott. Szegény srácot is sajnáltam már.

De lehet, hogy a ti gyerekeitek nem fognak hisztizni.

Mindenesetre nagyon sokan utaznak kisgyerekkel, nem lesztek unikum. Semnikepp sem ajánlom a hosszú átszállást, mert az óceán fölötti hosszabb szakaszt úgysem tudjátok megúszni.

Arra is figyelni kell, hogy sok ráhordó járat Pestről 6 és 7 óra között indul, hogy majd 9-10 között induljon Amerikába a nagyreptérről.

Az hajnali 3 körüli kelést jelent a gyerekeknek is