Hogyan bírjam ki a 12 órás repülőutat?

Nem tudom hány éves vagy, én például 60, de soha nem volt rajtam kompressziós zokni repüleskor, pedig sokat repülök, múlt hónapban összesen több mint 25 ezer kilómétert. Mondják, hogy van trombózis veszély de szerintem éketkortól és egyéni adottságoktól függ, amit viszont az orvosoddal érdemes átbeszélni. Ebben az esetben persze már elkéstél, de majd állj föl az ülésből időnként és sétálj a folyosón, szokták ezt csinálni, főleg idősebbek.

A feleségemnek van kompressziós zoknija és néha föl is veszi, de azt mondja nem érzi hogy jelentős hatása lenne. Szerinte nem szorít eléggé. Az időnkénti járkálás többez segít. Ha van zoknid, persze vedd föl, mert ártani nem árt.

A 12 óra mondjuk egy 7-8 órásúthoz képest nagyobb terhelés, de az első 2-3 óra úgyis eltelik a felszállással, az első étkezés, italok felszolgálásával, aztán a gönygyöleg összegyűjtésével, majd a tömegek megindulnak a wc-k felé. Aztán lecsendesülnek az emberek és lecsökkentik a fényeket az utastérben. Én ilyenkor betakarózom és megpróbálok módosult tudatállapotba kerülni, félig éberen szunyálni. Lehetne filmeket nézni, de nekem sokkal fontosabb, hogy érkezeskor legyen bennem némi élet, minthogy a gépen jól érezzem magam. Azért a 9.,10. óra körül már nyilvánvalóvá válik a turista osztály üléseinek katasztrofálisan (valszeg direkt) elcseszett tervezése és ilyenkor már elég nyűgös az ember. Pláne ha mellette egy folyamatosan tüsszögő, orrát fújó ember ül, mögötte meg egy család kisgyermekkel aki végig üvölti az egész utat.

Na ilyenkor már érdemes fölkelni és sétálni egy kicsit.

Alapvetően én nagyon unom már magát a repülést, nem sok örömet találok benne, ezért úgy vagyok vele, hogy nem élvezni akarom, hanem túlélni. Minden perc amit nem éberen töltök el aranyat ér!

Ezt mindenképpen érdemes elolvasnod, mert szakemberek írták:

[link]

felszalltok, eszel, alszol, olvasol, filmet nezel, beszelgetsz esetleg az utitarsaddal.

par orankent allj fel, setalj egy kicsit a sorok kozott