19 évesen elmennék hátizsákkal egy nagy kirándulásra, jó ötlet?

Naná hogy jó ötletnek tartom. A rendszerváltás utáni években én is gyakran jártam Európa országait motorral. Aztán később egy kényelmes kerékpáron is. Gyalog ekkora távokat nem szoktam megtenni. De az agy a gyalogos tempóra született, nem arra hogy vadászrepülővel utazzunk hangsebesség felett. Ezért is váltottam motorról kerékpárra. Jobban élveztem mint ha motorral csontgázon az utat figyelem amikor egy másodpercre sem nézhettem félre. De kerékpáron úgy éreztem hogy például ráérek megfürödni egy útba eső tiszta patakban, vagy lakmározni az út széli gyümölcsfákról. Míg motorral olyan érzésem volt hogy sietnem kell mert semmire sincs időm. Kerékpáron meg mindenre volt időm. A rövid gyalogtúrákon meg annál is több mindenre volt időm.

A helyedben bejárnám a világot is!!! Mert például 45-50 évesen már kissé nehézkesebben mozog az ember. Pálmafás üdülőparadicsomok, szép lányok, napsütéstől boldog arcok, stb. Aztán ha valamikor állásra van szükséged akkor az utazás emlékeiből előkotorászod azt a helyet amiről úgy gondolod hogy szívesen élnél. Vagy keresel aranyrögöt fémkeresővel az ismert aranymezőkön, ahol diákok és nyugdíjasok is ezt csinálják.