Hogyan tudtatok beilleszkedni külföldön, barátokat találni, túlélni a magányt?

Kb. 2 hónapja költöztem ki az USA-ba :)

Az első 3 nap pocsék, tényleg iszonyatosan magányos depresszió volt rajtam, aztán szinte egyik pillanatról a másikra minden rendbejött. Az új munkatársaim jó fejek, találtam egy klassz sport csapatot (Magyarországon is amerikai fociztam, itt is folytatom), rájöttem, hogy imádom a mexikói kajázókat... Persze a család kicsit hiányzik, de semmi kincsért nem mennék vissza abba a a porfészekbe :D Inkább majd meglátogatom őket, vagy még jobb, kihivom őket ide.

Szóval no para, nem nagy kunszt.

Tényleg nem kell beszarni. Persze ez attól is függ, hogy mennyire vagy otthon az angol nyelvben, de ha jó fej vagy, akkor nagyon hamar találsz magadnak egy közösséget. Egy csomó esetben pedig adott ez a közösség (pl munkatársak), és ott pedig már adja magát a barátkozás stb...

Teljesen természetes, hogy kicsikét be vagy szarva, mert nem éppen a sarokra költözöl, de ne feledd, hogy mekkora hasznodra válik az új kultúra megismerése.

Én is azt javaslom menj el szórakozni vagy ülj be egy kávézóba :) Én amikor kint voltam külföldön nyári önkéntesmunkán két hónapig, az első pár napon szörnyű volt. A szállónak, ahol aludtam pár napot, volt egy bárja. Este nem akartam a sötét szobában kuksolni egyedül, hát lementem egy könyvvel, leültem és egy üdítő mellett olvasgattam. Többen is voltak ott mindenfelől, közben jött egy néni, aki elég vicces beszélgetést folytatott a recepcióssal, így sokszor összenéztem egy sráccal, összenevettünk, aztán letelepedett mellém, és hozott egy igazi helyi sört nekem! :) Ő is más országból érkezett, bár ő rendesen melózni, nem csak nyári munkára. Most jó kis romantikus filmek alapján mindenki azt hiszi, hogy egymásba szerettünk és azóta is boldogan élünk, de nem! :) Ő egyedül volt, én is. Az első éjszakát kb végig beszélgettük lent a bárban, másnap este szintén találkoztunk, harmadik napon már munka után is találkoztunk a városban és együtt mentünk várost nézni, majd "haza" a szállóra. Aztán ő is elköltözött, én is a végleges szállásomra, de továbbra is találkozgattunk. Hihetetlenül jó barátom lett, annyit beszélgettem vele abban a két hónapban, és olyanokról, amikről még az itthoni legjobb barátokkal is csak ritkán. Ő bemutatott a már kinti haverjainak, eljártunk néha közösen szórakozni, szóval nem mondanám hogy megerőltettem magam az ismerkedéssel. Azóta is tartjuk a kapcsolatot és nagyon jóban vagyunk.

Szóval egyrészt ugye ott vannak a kollégák, szomszédok, akikkel lehet ismerkedni, köszönj be mindenkinek, hogy mostantól itt laksz, stb. Másrészt elmehetsz táncolni, amit említettél, itt is ismerkedhetsz. Harmadrészt pedig ugye ülj be valahova, és ott is legyél nyitott, beszélgess, ismerkedj! Ha csak egy-két embert megismersz közelebbről, ők bemutatnak majd az ő barátaiknak és így tovább, nem kell félni.